Különösnek tűnik, talán kor-jelenség, de 90-es évek végén számos film készült ugyanarra az egyébként nem mindennapi témára: a szereplők világa - a valóság csupán illúzió. Az álvilág kivitelezésére számos megoldást találtak, leggyakoribb a számítógépes párhuzam - ennek egyértelmű oka a számítógépes grafika fejlődése, a háromdimenziós képalkotás a virtuális világok egyre valószerűbb megalkotását tették lehetővé.

Ennek alapmotorja a számítógépes játékok voltak, amelyek kulturálisan is beágyazták a témát, a társadalmi átélhetővé téve a valóság megkérdőjelezhetőségét. Több első példa konkrétan a videójátékokhoz is kapcsolódik: Tron, avagy a számítógép lázadása [1982], Existenz - Az élet játék [1999] ahol a szereplők konrétan egy videójátékba kerülnek.

Üdítő kivétel viszont a Truman Show [1998] ami a televíziók valóságshowiba helyezzi Truman - a főszereplő alternatív valóságát, ahol ráeszmél hogy minden barátja csak a showban játszó színész, minden reakciójuk megrendezett, összes kapcsolata hamis.

Ahogy Existenzben úgy a 13. emeletben [1999] is egy olyan fejlett virtuális valóság gép adja a technikai hátteret amelybe a szereplők beleülve olyan élményt kapnak amiről később már nem tudják eldönteni "álom vagy valóság". Utóbbiban ennek mélyítéséré/bonyolítására már bejátszik a valóság a valóságon belül - illetve álom az álmon belül - ahogy a már 2010-es követőben az Eredetben láthattuk. Ennek rendezőjének Christopher Nolannak több más filmjét is ideköthetjük (Memento, A tökéletes trükk), ahol nem egyértelmű a valóság, bár itt inkább az emberi psziché add ingoványos talajt a felismerésnek.

Ahogy megfigyelhettük '98-'99-ban körülbelül párhuzamosan több hasonló film témájú film jelent meg. Elég csak ha megfigyeljük a 13. emelet és a Truman Show emblematikus "felismerés képét", amely motívuma a horizontig menekülő ember ahol felfedezi az álvalóság határait egy az egyben megegyezik.

A álvalóság hibáit, mint programhibákat ("déja vu") emeli szimbolikus elemekig a világméretűen kultikus hatású Mátrix [1999]. Ami egyértelműen a legsikeresebb a három 99-es film közül (Mátrix, 13. emelet, Existenz), így megélt még két részt: Újratöltve, Forradalmak. Ahogy a többi filmnek, szellemi forrásaiként feltétlen megemlítendő a sci-fi irodalom, amely évtizedekkel előbb már elméleti síkon elképzelte ezen világok alapjait (Philip K. Dick, William Gibson:Neurománc, stb.)

Sokall bővebb Mátrix témában tekintsd meg Mátrix-oldalaimat:

http://beyondsilence.uw.hu/matrix.html

http://beyondsilence.uw.hu/manimgyok.html

http://beyondsilence.uw.hu/matrixgyok2.html

Ezen filmek jellemző témái:

- az igazság-valóság mint a szabadság és afféle boldogság lehetőségeként

- az észlelés és hit kérdése

- jellemző az álom-valóság, édes álmodás-édes tudatlanság

- látszat és láttatás 

Várom további példákat az elemzés bővítéséhez a kedves olvasóktól!

*Viharsziget [2010]

*Synecdoche, New York

*Sorsügynökség [2011]

The Adjustment Bureau [2011]
Sorsügynökség
(George Nolfi)

Bár azt írják az eredetihez képest eléggé fel van hígítva (sajnos a novellához még nem volt szerencsém, de ezek után kívánságlista) de így is remekül hozza a philip k. dicki alapszituációkat: a titokzatos mindenható felsőbb hatalom (ami nála gyakran valamilyen ad hoc isten) itt az Elnök, az egyén, szabad akarat-sors-terv dilemma. Van 1984-Nagytestvér hangulat; a Mátrix majdani ihletettsége, az ügynökök-ajtók témára is feltűnik.