A szakasz
"Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem hogy nem is az ellenséggel harcoltunk hanem saját magunkkal. Az ellenség bennünk volt. A háború véget ért számomra, de mindig velem lesz, egész életemben. Ahogy velem lesz Elias is, aki Barnesal harcolt az én lelkemért. Azóta néha úgy érzem, ennek a két apának a gyermeke vagyok. Bárhogy is van azoknak a túlélőknek az kötelessége, hogy újból építsenek. Meg kell tanítanunk másokat arra amit mi tudunk, és a maradék életünkben meg kell próbálnunk megkeresni a jóságot, értelmet kell keresni az életnek!"
Chris Taylor: Valaki azt írta egyszer, a pokol az értelem tehetetlensége.
Levelek Ivo Dzsimáról
-Kapitány.
-Hogy érezné magát, ha Amerika és Japán háborúban állna ?
Tadamichi Kuribayashi: -Úgy hiszem, szövetségesek lennénk.
-Nem, ő arra gondol, hogy szemben állnánk egymással.
Tadamichi Kuribayashi: -Az USA a legutolsó ország a világon,
ami ellen harcolnék. De ha ez a háború kitörne,
én a hazámat szolgálnám.
-Csak nem azt mondja, hogyha Berti
az ellenkező oldalon állna, lelőné?
Tadamichi Kuribayashi: -Nekem a meggyőződésemet kellene követnem.
-A saját meggyőződését,
vagy a hazája meggyőződését?
Tadamichi Kuribayashi: -A kettő nem ugyanaz?
-Úgy beszél mint egy igaz katona.
-Berti, ez azt jelenti, hogy te már halott vagy.
Tadamichi Kuribayashi: -Nem, nem, soha!"
*
Saigo: Hanako. Mi katonák ásunk.
Egész nap ásunk.
Ebben a lyukban fogunk harcolni...
...és meghalni.
Hanako. Én most a saját síromat ásom?
![Pénzcsináló-Moneyball [2011]](https://m.blog.hu/be/beyondsilence/image/.external/.thumbs/fd986d48fde6f89583239f549abfc8e2_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)