The Loneliness of the Long Distance Runner [1962]
A hosszútávfutó magányossága
(Tony Richardson)
dráma - sportfilm
A hosszútávfutó magányossága - igen remek, rendkívül érdekesnek ígérkező cím. Ellenben (számomra) a film ezt az ígéretet egyáltalán nem teljesít.
Röviden: a főszereplő nem (igazán) hosszútávfutó és nem is magányos. Hogy ezt nem érezzük nem is meglepő mivel sportfilmhez képest aránytalanul kevés "hosszútávfutás" van a filmben: elején pár perc, a közepén összevissza még pár perc, meg a végén talán 10.
A fennmaradó több mint egy óra az előélet és a javítóintézet két idősíkja között zajlik, ami egy elég közepes történetet ír le, igen langyoska drámával. Így a film se sportfilm, se dráma mivoltát nem teljesítette számomra kellőképp.
De meg tudom érteni, azokat akik megfogott a film. A rendezés, fényképezés és vágás (zene kevésbé) helyenként remekel! A utolsó képsorok megoldása kifejezetten "parádés". De a mélységi dolgokban itt a vérzik el inkább a film, ahol talán felhozhatta volna 4-esre nekem.
A forgatókönyv legfőbb gyengesége, hogy ott ahol a film tényleg drámai akar lenni, érthetetlen és így mondanivaló nélküli. Számomra legalábbis. A lényeg nincs kifejtve, mi volt a kapcsolata az apjával és a lényeg hogy a megdöbbentő vége
[spoiler]hogy egyszerűen miért idióta és ad fel mindent, amiből egy eredménytelen befejezés következik az utolsó képsorokból hogy továbbra is a javítóintézetben szerelgeti a gázmaszkokat... A filmből kiderült hogy nem tetszik neki se mindig az élet, de hogy a végén direkt még a legrosszabb részét választja... érthetetlen ellentmondás számomra és ezzel az egész filmet aláássa.[/spoiler]
3.5/5