Történet:
Christy Brownt még saját szülei is gyógyíthatatlannak, mozgássérültnek és gyengeelméjűnek tartják. Egy szép napon azonban a családnak rá kell döbbennie, hogy Christy nemcsak ért, érez, de gondolkodik és iszonyú elszántsággal küzd szerettei elismeréséért. Segítségükkel emberfeletti harcot vív azért, hogy teljes értékű embernek tarthassák. A film 1989-ben a Legjobb férfi főszereplő és a Legjobb női mellékszereplő Oscar díját nyerte...
Elég sótlan alkotás, legalábbis nekem, erősebb "ízeket" jobban kedvelem. Itt "csak úgy" történek az események, lassan csordogálgatnak, úgy "el vannak" a szereplők. Ha akarjuk ezt írhatjuk a valósághűség, életszerűség számlájára is, de ebben a filmben mondjuk egy [spoiler]szerelem csalódásos-asztalba fejet verős[/spoiler] jeleneten kívül nincs is igazán dráma. A főszereplő béna is, de meg is tud mindent csinálni... Egy kicsit le is nézik, de mindjárt meg is szeretik (gyerekkorától festői-írói sikerekig). Nem tudom, de szerintem a legtöbb valamilyen szinten "sérült" ember jóval szomorúbb, magányosabb életet él, ha Christy Brown tényleg nem akkor igen szerencsés, ám annál unalmasabb...
A vége [spoiler](megházasodása)[/spoiler], ami igazán érdekes lett volna kissé "megmagyarázhatatlannak" tűnése miatt felháborítóan egyszerű, kidolgozatlan! Nyilván a készítők számára is megmagyarázhatatlan" maradt.
A remek színészek akik megmentik a filmet, több színész is jól játszik, ahogy Daniel Day-Lewis is, de talán gyerek Christyt játszó színész még le is körözi őt...!
Nézhető, elmegy, nekem nem volt maradandó, élmény.
3/5
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() |