Beyond silence - Film-kritiks

One Hour Photo [2002]
Sötétkamra
(Mark Romanek)
amerikai dráma, thriller

'Nagyon jó film', a hangulat, a történet, a főszereplő, a pszihológia, az ábrázolás, a zene.

~5/5

Seymour egy nagyáruházban dolgozik, fényképeket nagyít. Yorkinék a kedvenc vásárlói. Már hat éve itt nagyíttatják a családi fotóikat, és ha ők rendelnek, Seymour minden képből kettőt készít: egyet magának tesz el. Egyre közelebb kerül hozzájuk

IMDb	PORT.hu
RT	trailer
Wikipedia

4 éves agymenésem róla:

Sy egy szerencsétlen, jószívű figura (ember), aki habár nem együgyű (sokszor tesz mély gondolkodásáról tanú bizonyságot elbeszélései során), de naiv, azt is mondhatjuk hogy hinni akar valamiben, találni akar valamit.

Az élete üres, magányos.

Jól érzékeltette ezt az a jelenet mikor régi képeket lapozgat a piacon és azok értékéről, jelentéséről beszél, hogy azok ha mást nem is kifejezik a képen "léteztem", "egyszer fiatal voltam és boldog", "és valaki számára voltam olyan fontos ezen a világon hogy megörökítsen" (elkészítse a képem). Sy nem volt sose boldog, fiatal korában amikor még a fényképeknek és a vevőinek sem élhetett, még kevésbé. Létezett, de nem volt senki sem akinek olyan fontos lett volna hogy lefényképezze. Kivéve sajátmagát, egyszer, azt is az utolsó maradék filmkockára. ("hurrá most már Syról is van képünk" [a photoguy, a fotós fazon] és az asztalra hajította az apa a képet...]

Gyerekkori betegsége, játszotta talán a legnagyobb szerepet a fenti félelmek*1, és azokra "gyógyírek" (tüneti, elaltató kezelések) kialakulásában, amelyek végül vezetek lelkének eltorzuláshoz.

Gyermek korát, ami legfontosabb a személyiségi gyökerek kialakulóban elszeparáltan, betegsége miatt elszigetelten töltötte, nem tudott valójában szocializálódni, amikor embertársai közé került sem volt "túl népszerű". A menekülés lett ennek következménye, ami folytán nem alakult ki képe a valóságról, nincs meg az igazi realitás érzéke. (Ami egy bizonyos szempontból - ahogy a filmben is egyik másik szereplőnél megfigyelhetjük- el is vakíthat.)

A fényképek, a fényképezési utáni vonzódása nagyon szép dolog. A probléma ott kezdődik, mikor semmi mást nem talál, lát az életben, a világból. A fényképek, a velük töltött munka válik a legfontosabbá számára, a legszorosabb kötelékek hozzájuk fűzik. ÉS mint az film első monológja mondja: a családi képek csak boldog pillanatokat örökítenek meg. (mielőtt képzeletben belép a Yorkin-házba, pedig arról beszél hogy az apróságok amikről senki sem készít képet (használt ragtapaszok, benzinkutas, a zselére szállt darázs*) "pedig ezek a dolgok tükröznék igazán életünket, de ezeket az emberek nem fényképezik le" vagyis Sy ezeket a valóság elemeit nem látja*. Olyan kicsit mint ha csak rózsaszínen látna, mintha csak a reklámokról ismerné a világot (! mint pl. amikor ül a tévé előtt, és Simpson családot néz*2 - a sötétben ül,a tévének meredt szomorú rezzenéstelen arcán a tv fényei kúsznak, villognak - ezt hasonlatként is felfoghatjuk Platón ideatanának egyik példájára: ha egy ember egész életében egy barlangba lenne láncolva, úgy hogy semmi mást ne érzékeljen a világból, csak háta mögött égő tűz által a barlang falára vetett árnyakat - és ezt fogná fel valóságnak (tegyük fel hogy a világ zajlik a tűz előtt), és nem tudna mást elfogadni annak mert ha kivinnénk a "való világra" (kérdés hogy amit mi valóságnak nevezzünk nem e szintén falra vetett árnyak*3) a vakító fénytől, a vakító felfoghatatlan igazságtól megvakulna, nem bírná semmiképp sem felfogni (nagy valószínűséggel legalábbis).

Ezt a gyönyörű hasonlatot erősítik például: az első képek, mikor egy vaku villan (kicsit gúnyos viccel, hogy pont a fényképező vakít az igazság vakító fényével, mikor ép az vakított a hazugsággal, a téves látással - a fényképek (vagyis a jelentős részük, az olyan átlagember számára, mint Sy a felszínen (!) lévők- nagyrészűk a "csalási fotók") hazudnak. Legfőképp a Yorkin családé, melyből az sugárzik hogy tökéletes az életük ("free of tragedy") -a mi legfőképp a családfő hazugságából gyökerezik, terebélyesedik. Amire végülis megoldást Sy adja (!). Az ö szempontjukból minden rendbe jött Sy megváltásával, de azt hogy ő vele mi történt nem tudjuk. Az utolsó képekből talán arra gondolhatunk, hogy örökre benne maradt egy "családi képben", a vágyait továbbra is evvel az idillel (ideával - Platón) azonosítja, mivel (mint Platón is mondja) ebből (ha hazugságokból épül fel az egész életed) nem lehet felébredni. *4

Ezek nagyon szépek voltak befejezésnek volt szerintem, de mindenkép szeretnék még megosztani néhány példát: például: a horrorisztikus Sy álmában, talán meglátja a képeket, a szemei szinte "kiömlenek", evvel is érzékeltetve a felfoghatatlanságot, a feldolgozhatatlanságot. (Oidipusz!)

A végén a menekülés (menekülés az igazságtól!) már a hosszú folyosó is nagyon hatásos, de igazi rím erre mikor fut le a parkolóban (körbe-körbe-körbe!!! [becsavarodás]) világító neoncsövek mindenűt, olyan mint ha előlük, a fény elöl az igazság elöl menekülne; majd reflektor vakító fénye mikor elkapják, térde ereszkedik és látszik hogy nem tudja felfogni...

Előrébb valamivel, mikor átrohan az előadótermen (ez a jelenet világított rá nekem a film eme lényegére), láthatunk egy szemet, és egy szikét. És azt haljuk: "amely visszafordítja a retina torzulásának hatásait"
erre rímel a kés a mosdóban is.



a csillagosokat utólag kérem elolvasni a szövegkörnyezettel újraolvasva!

*1: amik közül "a legnagyobbak már megtörténtek velünk"
*2: egyébként ez az ötlet a Taxisofőr című 1976-os Martin Scorsese filmből vetté át a rendező (a hivatalos oldalról idézet nyíltan meg is nevezi, nincs ebből semmi problematika) a fő különbség csak az, hogy a Sötétkamrában sokall jobb! :)
*3: [egy olyan változatot is elképzelhetünk hogy a televízió szolgáltatja a fényt, de ez egy sarkított, nem általános igazságú példa gondolkodjatok előzőben mikor minden amit látunk árny csupán - akárcsak a Mátrixban)
*4: [Mátrix ugye]
**: Voltakép a fénykép a valóság leképezése, bizonyos kép elferdítése, a fényképező felfogása szerinti "valóság". Ez nagyon szépen párhuzamos egy "torzult retina", egy megbomlott elme által láthatott világgal- és ebben az a gyönyörűség hogy egy fényelőhívóról van szó.