Kôhî jikô [2003]
Café Lumière
(Hou Hsiao-hsien)
japán-tajvani dráma
Bár mondhatjuk a Café Lumièreben "nem történik semmi", meglepően a film mégis elkerüli hogy unalomba fulladjon - mint oly sok mai halk szavú dráma. Hanyagolja a szokásos "nagy drámaiságot", kiélezett konfliktusokat, amelyek Café Lumière szemszögéből inkább kifejezetten mesterkéltnek hatnak.
A hétköznapi eseménytelenségben ugyanis nem tartalmatlanságot érzünk, hanem valóságosságot, a valós ürességet - a remek távolságtartó, rögzített fényképezésnek köszönhetően. A hangulat, a film által közvetített egyszerű érzés észrevétlen ivódik a képekből - ahogy a színészek munkája, ami nem mint színészi játék, hanem mint emberek létezik a vásznon - kerül minden feltűnést, hatásvadászatot de mégis a film hatásos, egyedi élmény.
4/5
Történet:
A japán filmtörténet egyik legnagyobb alakja, Ozu Jaszudzsiro életműve inspirálta Hsziao-hszien Hou poétikus filmdrámáját, melynek főszereplője egy japán riporterlány, aki magányosan él a nagyvárosban. Folyton utazik, élete jó részét vonatokon tölti. De mindegy hol van, mindenütt magányos. Gyermeket vár, de nem akar összeköltözni az apával, és már a szüleivel is kevés dolog köti össze. Mindennapjai nagy tragédiák és izgalmak nélkül zajlanak, de az igazi boldogság és az felszabadult öröm is kerüli.
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() |