doggfather:
A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:47)Felettünk a Föld [2011]
Dimmerkobold:
„Segítek én neked. Szerződtess társadul egy jó poétát, ki ábrándozva szövi tervét, mint önthet ann... (2017.12.07. 21:16)Mephisto [1981]
Beyond silence:
@tesz-vesz: hát akkor nézd meg :) (2011.11.16. 22:29)Az élet fája [2011]
A szégyenlős és visszahúzódó Ben most fejezte be az egyetemet, és készen áll, hogy beteljesítse szülei akaratát: találjon magának egy jól fizető állást, keressen magának egy feleséget és teremtse újra szülei unalmas életét. Valószínűleg így is tenne, ha a szülei barátainál tett látogatás során a csinos Elaine édesanyja, a középkorú Mrs. Robinson el nem csábítaná a kisfiús Ben-t. Miközben viszonyt kezd Mrs. Robinson-nal, Ben lassan rádöbben, hogy szerelmes Elaine-be, aki viszont San Franciscóba megy tanulni. Mire Ben végre döntésre jut és rászánja magát, hogy elvegye feleségül a lányt, Elaine már másnak ígéri a kezét. Ben azonban most már nem hagyja magát.
Az eleje dráma, megfogott, a végére egyre komikusabb, ott kevésbé. Érdemes megnézni, kicsit könnyedebb de tartalmas film... és remekek a zenék.
Viola még mindig nagyon szép nő. Angéla szégyelli Violát. A kommunikáció közöttük már szinte lehetetlenné vált. Csak a kedvenc sorozatukat nézik mindig együtt, soha nem mulasztanak el egy részt sem. Valószínűleg titkon mindketten szerelmesek a főszereplőbe. Viola ott dolgozik, ahol senki sem akar dolgozni. Keresi az igazi férfit, akit szeretni tudna. Angéla szép ruhákat szeretne tervezni. Valami másra vágyik. Egy másik életre. Friss levegőre.
Bár már láttam jó néhány hasonló szinten visszafogott hangvételű filmet, ami üressége ellenére lekötött a Kocsis Ágnes filmjének legalább a fele felesleges. A karakterek az utolsó és még egy néhány képsoron kívül nem mennek sehová, nincs semmilyen változás, folyamat a filmben. Értem én hogy ilyen a világ, de erre ennyi játékidő sok. Nem mondom a vége tényleg valami, de az épp nincs nagyon előkészítve a rengeteg percben előtte - "hogyan lesz a zöldből szintén piros".
Máskülönben vizuálisan majdhogynem mindent elkövetettek, nem is annyira az operatőr aki hozza visszafogott lemerevedett állapotokat, hanem a kellékesek, berendezők. Nagyon szépen hozzák a színeket: fehér-piros-zöld kompozíciókat, majd minden helyszínen van valami kis jelképező elem, szín, mütyür. Ellenben hogy milyen korban játszódunk elég képzavar van, ami azért zavaró és tereli a néző figyelmét rendesen mikor a szocreál környezetben egyszer megszólal a mobil telefon...
Mindenesetre még érdekel az újabb filmje a Pál Adrienn, a rendezés alapvetései, hangulata itt is ígéretes már, csak hát meg kellett volna írni jól a filmet.
Hibátlan amerikai mozi azt kell hogy mondjam. Igaz nem akar és nem lép túl messze a popcorn kategóriától, de azon belül kifogástalan alkotás. Bár azt írják az eredetihez képest eléggé fel van hígítva (sajnos a novellához még nem volt szerencsém, de ezek után kívánságlista) de így is remekül hozza a philip k. dicki alapszituációkat: a titokzatos mindenható felsőbb hatalom (ami nála gyakran valamilyen ad hoc isten) itt az Elnök, az egyén, szabad akarat-sors-terv dilemma. Van 1984-Nagytestvér hangulat; a Mátrix majdani ihletettsége, az ügynökök-ajtók témára is feltűnik.
Amellett hogy filmileg izgalmas akció-romantikus egyveleg - jól bele szőve számos izgalmas gondolat is - ami megragad.
Thomas Newman zenéje azonnal hozza a remek stílus jegyeket, ami bár itt jó ideig furcsa a hangulathoz, a végére összeérik, így mégis különleges, jónak mondható.
2010-ben szinte egyszerre jött ki a Megaagy és Gru, két a főgonoszokat központba állító animációs film - minden bizonnyal nem véletlen, mindkét stúdió a klisé rombolással próbálkozott feltűnni, bár talán már ez is klisé. A Gru hamar ki is fulladt az ötlettelenségben, csak a sok kis sárga szerviens jelentett némi érdekességet - amit készítők meg is próbáltak minél jobban kiaknázni.
Utána a Megaagy ellenben kifejezetten meglepő volt minőségében, elsősorban a történet rendhagyó átgondoltságában, izgalmasságában. A karakterek mind folyton változnak, a jó és rossz között ide-oda ugrálnak, még ha persze nem is túl nagy morális mélységekben, de mégis olyan kérdéseket vett fel ami mellett nem suhanhatunk el azonnal és igen fordulatossá téve a filmet.
Ugyanis nem a főgonosz lerágott szívatásáról-majd giccses megtérítéséről van szó, mint a Gruban. A kategóriájában kiemelkedő mondható, a hasonló filmek közül érdemes ezt választani.
"Születtem, elvegyültem és kiváltam"
Zenés, verses összeállítás József Attila életéről
a Színitanház tavaly végzett hallgatói előadásában
Békés Megyei Jókai Színház - Stúdiószínház - 2011
Összeállította: Meleg Réka
Zenéjét szerezte: Verbó Ákos
Előadják: Meleg Réka, Földesi Ágnes, Burány Árpád, Verbó Ákos
Rendezte: Tege Antal
Videó - vágás: Szalai László
Kép: Szalai László, Bajusz Gergely
Zseniális a kezdés, és abból következő elképzelés, hangulat, zene... De végül a történetszövés a szokványos gabalyodáshoz jut, nem tud letisztulni, amiből nem meglepő a számomra tök értelmetlen befejezés. :( 3.7
Történet: Aron Ralston hegymászó igaz története, aki egyedül indult neki Utah kietlen hegyvidékének, ahol egy hegyomlás csapdába ejtette. A film az ezt követő öt nap eseményeit mutatja be.
"- Én döntöttem így.
Ez a szikla... Ez a szikla egész életemben rám várt.
- Utálom ezt a sziklát!
Az egész életében. Még amikor meteor volt. Több milliárd éve.
- Hogy a fenébe került ez ide?
Miközben az űrben utazott... várt... hogy ide érkezzen.
Pontosan ide. Egész életem során közeledtem ide. Születésemtől kezdve, minden lélegzetvétel, minden mozdulat ide vezetett, ehhez a szakadékhoz."
Egy fiktív országos televízió kibeszélő-showjába érkezik egy vidéki férfi és "sleppje". A téma: "Ma rendbe hozom a családomat". A társaságot a férfi hat éve nem látott húga hívja össze. El nem mondott érzések, ki nem beszélt fojtások mozgatják a kompániát, csak az alig felnőtt szerető látja aztán tisztán a helyzetet. A film két drámát mutat be egyszerre. Egy szerelmi háromszög szomorú történetét Füst Milán: Boldogtalanok című színműve alapján, illetve a "dráma drámáját", hogy egy családi tragédia hogyan válik árucikké és médiaeseménnyé, ha a kényelmetlen "utó- és mellékhatásoktól" megszabadítják a befogadót. Ehhez érkezik egy nyugat-európai befektető, hiszen a kelet-európai médiapiac csábos befektetés, gazdaságilag mindenképpen. Más meg úgysem számít.
A tvfelvétel gyártásának bemutatása érdekes, ízes, amiatt működik igazán a film. A leírásban említett "A film két drámát mutat be egyszerre. Egy szerelmi háromszög szomorú történetét Füst Milán: Boldogtalanok című színműve alapján, illetve a "dráma drámáját", hogy egy családi tragédia hogyan válik árucikké és médiaeseménnyé, ha a kényelmetlen "utó- és mellékhatásoktól" megszabadítják a befogadót"
egyáltalán nem hiteles, egy az egyben egy mindennapi ócska talkshow jelenik meg, komolyan vehető dráma nélkül.
Egy ilyen az értelmet leépítő, bizonyos (itt elég magas) fokig kizáró műfajban minden azon múlik hogy a képek képesek-e egy hatássá összeállni - az érzékeltetésen áll vagy bukik minden, mivel a értelme a képi megjelenítésben keresendő csupán. "cinéma pur" ("tiszta film"), vagy abszolút film. Az Entr'acte a vége fele igazán hatásos, pergő, a végtelenbe száguldó képsoraival mivel közepe táján több feleslegesnek érezhető képsor található.
Lev Tolsztoj világhírű nagyregényéből a Szovjetunió történetének legmonumentálisabb filmprodukcióját készítette el Szergej Bondarcsuk. A film költségeiről és a forgatás nehézségeiről több legenda is terjedt világszerte, de az a végeredményből sejthető, hogy csak a legnagyobb hollywoodi produkciókhoz mérhető nagyságrendben áldoztak pénzt, időt és energiát e gigantikus műre.
Valóban hatalmas mű Háború és béke 1968-as szovjet filmváltozata - minden szempontból.
A film először szembetűnő és szerintem legfontosabb ismertető jegye hogy a egyáltalán nem egy hosszúra nyújtott, hagyományos történet központú dráma (szereplők közötti intrikák stb.) ahogy minden bizonnyal a legtöbben várnánk. Sőt ellenkezőleg! Sokall elvonatkoztatottabb... A gigászi játékidő alatt leginkább nem a szereplőkön van hangsúly, hanem egy nehezen körvonalazható, az egyedi filmnyelvi kifejezőeszközökkel ábrázoltakon. Talán az azonos évben készült (!) 2001. Űrodüsszeia-ra hasonlíthatnám legegyszerűbben a stílusát, bár másra is emlékeztethet a korból, vagy a szovjet (abszolút) filmes hagyományokra is gondolhatunk...
Jellemzőek a hosszan kitartott képekből összefűzött, szuggesztív jelenetek, szabadon mozgó kamerával, jelentést sugározó egymásba áttűnő képekkel, az erőteljes zene használat. Így tudnám röviden, ám meglehetősen szárazan összefoglalni. Amitől igazán működik az egész azaz általam látott egyik legfantasztikusabb operatőri munka. Egyszerűen hihetetlen, sosem látott gyönyörű képek, rendkívül erőteljes.
Így, bár valóban meglepő de egyáltalán nem untam a filmet, pedig jellemző rám hogy ott hagyok filmet a közepén, de itt nem esett meg a hosszú órákon át. Mert ugyanis bizony ez az egyik leghosszabb film amit láttam. 6 és fél órát számláltam, és bár négy filmre van szétosztva, volt hogy az egyik után már is belekezdtem a következőbe is.
Ám még ha sok oldalról lenyűgözött is, nem lehet eltekinteni számos gyengeségétől sem. Egyik az hogy hiába az óriási játék idő, amiből az következne hogy részletesen ábrázolva vannak a karakterek és indítékok, erről szó sincs. Az elején igen csak figyelni kell, hogy ki kicsoda, de én még a végén se éreztem hogy főszereplők jellemét ismerném, legalább a máshol a szokásos mértékben. Ez a stílusból következhet... kissé szerkesztetlen, ki-ki döntse el hogy ez művészi kép, szándékos távolságtartás hogy, ide-oda csattangunk a világban vagy csak nehezen tartja kézben a történetet.
Sajnos könyvet még nem olvastam, ép az Anna Kareninat forgatom, de meg jött a kedvem hozzá. Nem tudom a film egyedi stílusa mennyire akarta az eredeti megragadni, de minden bizonnyal jóval részletesebb. Talán a készítők építettek a regény ismeretére.
UPDATE: olvasom a könyvet, ritka, mérnöki pontosságú adaptáció, odanéznek, odanyúlnak a színészek, azok vannak a háttérben akik le vannak írva! Lehet ezt vitatni, nekem tetszik ez a felfogás itt.
Vagyis aki csak a könyv olvasását szeretné kibekkelni, az találhat sokall gyorsabb megoldásokat... A háborús filmekért rajongóknak is érdemes belenézni, leginkább a 3. részbe, ugyanis általam mozgóképen valaha látott legvalósághűbb, legmonumentálisabb csatajelenetét találhatja közel 45 percben. Nem csak az elképesztő számú statiszta miatt, de a csatatér "díszletezése", a füst, a fények mind példaértékűek.
A művészi igényű filmeket keresőknek pedig mindenképp, különleges képsoraiért.
Bondarcsuk Háború és békéje az orosz és szovjet filmtörténet legmonumentálisabb és legdrágább filmjének bizonyult.
A borogyinói csata felvételeihez a hadsereg 120 ezer katonáját vezényelték ki statisztának. [1] A csatajeleneteket erre az alkalomra kifejlesztett, távirányítással mozgatható kamerákkal vették fel, ami akkoriban még újdonságnak számított.
2005, vagyis az Ütközések óta nemigazán volt Oscar-díjas film, ami tetszett volna - A király beszéde szerencsére ilyen. Bár az utóbbi években a jelölt nagy részéért se voltam oda - idén az Eredet, a Fekete hattyú és Toy Story 3 is mind kiváló filmek voltak.
Tom Hooper rendező a hasonló stílusú John Adams minisorozattal már bizonyított nekem, még ha kicsit hullámzó is volt néhány résznél, itt a 118 perc játékidőben minden pontosan a helyén. A király beszéde finom érzékenységgel, emberi lét- és én-kérdésekbe menően ábrázol, a színészek - elsősorban a főszerepet játszó Colin Firth rendkívüli, felkészült játéka, a szereplők angolos hanglejtése... a film legnagyobb erősségei. Azt hiszem ilyen hagyományos, életrajzi filmet sokall jobban nem is lehet filmre vinni így kijár neki az elismerés.
4,5/5
Történet: VI. György, II. Erzsébet édesapjának története, akit szörnyű dadogása miatt mindenki alkalmatlannak tartott a trónra. Hogy leküzdje beszédhibáját, a későbbi király elfogadta egy beszédtanár segítségét, aki nem éppen a hagyományos módszerekkel dolgozott...
A lenti verzióban hallható zenével beszippantó erejű látomás: őrület, frusztráció, zavarodottság, az elveszettség, a formák értelmezése, kifordítása. Ilyeneket keltetett bennem. Nem könnyű darab egyértelmű, de megfelelő lelkiállapotban meghatározó hatású, érzékletes - aminek köszönhetően sok hasonló stílusú filmhez képest kifejezetten értelmes, felfogható.
4/5 Történet: A film készülése idején még kubista elveket valló francia festő kirándulása a film területére egy figuratív absztrakt művet eredményezett: figuratív, mert a tárgyak formáit nem bontja fel, és absztrakt, mert kapcsolataikat megsemmisíti. A világ atomizálódását, szétesését mutatja be, ahol csak a (természetesen jelzéses módon ábrázolt) szex lehet összefogó erő. Szergej Eizensteinre is hatott a francia avantgard e jeles darabja, mely kitágította a korabeli filmi ábrázolás határait.
Maximálisan modern, "mai" film, olyan profi operatőri munkával, kifejezőeszközökkel, megvilágításokkal hogy az ember nem mondaná meg hogy mikor készült. A főszereplő-rendező nem jól rendez, de a majdani író Sokolov szerepében is igen meggyőző. A történet a közepe felé már nem mond sokat, összességében nem a mondanivalóban erős.
4.2/5
Történet: Andrej a háborúban elveszíti családját, hadifogságba kerül, embertelen szenvedéseken megy keresztül. Magányosan, kiégett lélekkel próbál ismét beleilleszkedni az életbe. Fiává fogad egy árva fiúcskát, akivel együtt élve ismét lesz értelme az életének: nem magányos többé.
Az 1630-as években elözönlik Edot, a középkori Japán fővárosát, a gazda és háborúskodás nélkül maradt, kétségbeesett, rongyos, éhező szamurájok, a roninok. Sokuk igazi harcoshoz méltó megoldást választ a kilátástalan helyzetből, harakirit követ el. A kizsigerelési szertartáshoz kell egy klán, amely az öngyilkosság rövid idejére befogadja a ronint, s biztosít egy képzett embert, aki a szeppuku után egy csapással lenyakazza. Sok, kevésbé becsületes szamuráj, azonban csak pénzt akar zsarolni a klánoktól, s esze ágában sincs magát kivégezni. Egyszer aztán megérkezik az Iyi klánhoz Hnashiro Tsugomo. De már neki sem hisznek
(dvd-n meg is rendelhető)
Remek film, remek történettel és azt megformáló látásmóddal, kifejezésmóddal. A történet és a film kifejezetten realista, sokszor feltűnően szürke fekete-fehér képe nagyon illik az egész filmhez, amiben végig érezhető egy nagyon realista visszafogott rendezői elképzelés. Ezt nagyon jól érzékeltette a film nagyon egyedi és nagyon hatásos zenéje, ami ép kellő ritkássággal szólal meg. Ez kifejezetten nem harsány, legtöbbször egyetlen hangszeres, ami a korhű hangulathoz is hozzájárul. A film környezete is igen történelemhűnek hat, ehhez hozzá tesz hideg, komor, realista szemlélete, nem kendőz, nem idealizál - de egyben nem is fest egyszínű feketét. Fényképezése hasonló remek, nagyon erőteljes képek is feltűnnek, és a sokszor ismétlődő helyszíneket is hangsúlyosan jeleníti meg. Mindezek adnak egy igen erőteljes és egyedi hangulatot a filmnek.
A forgatókönyv nagy erénye az is hogy nem csak általánosan jó az ötlete, de a vége se csak azért van mert vége kell hogy legyen. Itt a vége valódi csúcspont, itt jelenik meg közel a film teljes lényege, itt értjük meg igazán az eddigi eseményeket és mértjüket. A film vége az elejével egy remek keretes szerkezetben zárul, ami sok újabb filmmel ellentétben egyáltalán nem erőltettet.
Megemlítendő még a színészek remek játéka, a dialógosok előadása remek, kifejezetten japános - egyáltalán nem kár hogy magyar szinkron nélkül jelent meg!
Meghatározó számomra. Elsőrangú mind történetben, képben, hangban-zenében, karakteres szereplőkben, hangulatos jelenetekben. A magyar szinkront pedig a legjobb munkák között említhetem (valószínűleg sokall jobb mint az eredeti).
Végig nézve mind a négy évszakot nehéz megállapítani, de talán az Ősz lett a legjobb. Az hogy a rendezésben mindegyikben érezni egy egyedi érzést, az események lassan kibontakozó folyamát, amitől kifejezetten hihetően hatnak a történetek. Legyenek azok hosszú montázsok ahogy csak közlekednek a szereplők, vagy éles vágások nem túl fontosan tűnő hétköznapi eseményekbe.
Történet: Az Évszakok meséinek első darabja kölcsönös félreértések és macska-egér játékok története. Hősnője egy idősebb férfival él együtt, viszont apjának vele egykorú fiatal barátnője van. Rábír tehát egy frissen megismert fiatal lányt, hogy költözzön be pár napra apja - éppen üres - lakásába. Célja természetesen az, hogy tönkretegye apja addigi szerelmi kapcsolatát. Nem minden alakul a tervei szerint. Miként a legtöbb Rohmer-film végén, itt is visszaáll a kiinduló helyzet, de a történtek után a szereplők már másként látják életüket és szerelmi kapcsolatukat.
Történet: Amikor Gaspar a tengerpartra utazik, hogy találkozzon barátnőjével Lénával, még csak nem is sejti, hogy ez a vakáció kicsit más lesz mint a többi. Hiába várja kedvesét, az nem érkezik meg, de a megismerkedik Margóval, aki nem tudja eldönteni, hogy Gaspar romantikus szerelmes, vagy kegyetlen szívtipró. Akarata ellenére beleszeret a srácba, aki viszont csak barátjának tekinti. Kéthét késés után megjelenik Léna, de addigra Gaspar már Solennel jár. Három lány egy kicsit túl sok a jóból, pláne egy olyan fiúnak, akit eddig elkerültek az ilyen helyzetek. Nem tudja, hogy kit is válasszon, hogy tud-e szeretni bárkit is egyáltalán - de a véletlen ekkor a segítségére siet...
Történet: Magali negyvenöt éves és szőlőt termeszt Dél-Franciaországban. Egyedül él, mióta lánya és fia önálló életet kezdtek. Barátnője, Isabelle, tudtán kívül, hirdetés útján próbál társat keresni neki. Rosine, Magali fiának barátnője a maga részéről azon mesterkedik, hogy összehozza Magalit volt filozófiatanárával, Étienne-nel, akivel régebben neki volt viszonya. Mindkét nő úgy tervezi, hogy Isabelle lányának esküvőjén mutatják be a férjjelölteket.
Történet: A vonzó fodrászlány, Félicie három férfi közt osztja meg figyelmét, emlékeit, vágyait és érzelmeit. Számára Charles - kislánya apja - az igazi, a nagy Ő, de iránta csak vágyakozhat. Ő elérhetetlen, mert megtalálhatatlan. Öt évvel ezelőtt ugyanis, amikor a tengerparton megismerkedtek, és egymásba szerettek, a búcsúzásnál, pillanatnyi zavarban rossz címet adott meg neki. Az istenített férfi helyett be kell érnie Loic-kal, az okos, szelíd könyvtárossal és Maxence-szal, a fodrászüzlet testes tulajdonosával. Mindketten szeretik őt, de ő igazából egyiküket sem... Vajon az önfejű, naiv és maximalista Félicie mit tud kezdeni az emlékeiben élő mítosszerű, de elérhetetlen szerelemmel és a valóságos, talán túlságosan is valóságos két férfival?
Különösnek tűnik, talán kor-jelenség, de 90-es évek végén számos film készült ugyanarra az egyébként nem mindennapi témára: a szereplők világa - a valóság csupán illúzió. Az álvilág kivitelezésére számos megoldást találtak, leggyakoribb a számítógépes párhuzam - ennek egyértelmű oka a számítógépes grafika fejlődése, a háromdimenziós képalkotás a virtuális világok egyre valószerűbb megalkotását tették lehetővé.
Ennek alapmotorja a számítógépes játékok voltak, amelyek kulturálisan is beágyazták a témát, a társadalmi átélhetővé téve a valóság megkérdőjelezhetőségét. Több első példa konkrétan a videójátékokhoz is kapcsolódik: Tron, avagy a számítógép lázadása [1982],Existenz - Az élet játék [1999] ahol a szereplők konrétan egy videójátékba kerülnek.
Üdítő kivétel viszont a Truman Show [1998] ami a televíziók valóságshowiba helyezzi Truman - a főszereplő alternatív valóságát, ahol ráeszmél hogy minden barátja csak a showban játszó színész, minden reakciójuk megrendezett, összes kapcsolata hamis.
Ahogy Existenzben úgy a 13. emeletben [1999] is egy olyan fejlett virtuális valóság gép adja a technikai hátteret amelybe a szereplők beleülve olyan élményt kapnak amiről később már nem tudják eldönteni "álom vagy valóság". Utóbbiban ennek mélyítéséré/bonyolítására már bejátszik a valóság a valóságon belül - illetve álom az álmon belül - ahogy a már 2010-es követőben az Eredetben láthattuk. Ennek rendezőjének Christopher Nolannak több más filmjét is ideköthetjük (Memento, A tökéletes trükk), ahol nem egyértelmű a valóság, bár itt inkább az emberi psziché add ingoványos talajt a felismerésnek.
Ahogy megfigyelhettük '98-'99-ban körülbelül párhuzamosan több hasonló film témájú film jelent meg. Elég csak ha megfigyeljük a 13. emeletés aTruman Show emblematikus "felismerés képét", amely motívuma a horizontig menekülő ember ahol felfedezi az álvalóság határait egy az egyben megegyezik.
A álvalóság hibáit, mint programhibákat ("déja vu") emeli szimbolikus elemekig a világméretűen kultikus hatású Mátrix [1999]. Ami egyértelműen a legsikeresebb a három 99-es film közül (Mátrix, 13. emelet, Existenz), így megélt még két részt: Újratöltve, Forradalmak. Ahogy a többi filmnek, szellemi forrásaiként feltétlen megemlítendő a sci-fi irodalom, amely évtizedekkel előbb már elméleti síkon elképzelte ezen világok alapjait (Philip K. Dick, William Gibson:Neurománc, stb.)
Sokall bővebb Mátrix témában tekintsd meg Mátrix-oldalaimat:
Bár azt írják az eredetihez képest eléggé fel van hígítva (sajnos a novellához még nem volt szerencsém, de ezek után kívánságlista) de így is remekül hozza a philip k. dicki alapszituációkat: a titokzatos mindenható felsőbb hatalom (ami nála gyakran valamilyen ad hoc isten) itt az Elnök, az egyén, szabad akarat-sors-terv dilemma. Van 1984-Nagytestvér hangulat; a Mátrix majdani ihletettsége, az ügynökök-ajtók témára is feltűnik.
Igazán gyönyörűen fényképezett (Oscar 1993 - Legjobb operatőr), néhol szép, ám igen semmitmondó film. A két főszereplő testvér akikre épül elég jellegtelen, üres karakterek. Ám Tom Skerritt akit pár filmben már láttam kisebb szerepekben hihetetlenül jól játszik, élete alakítása lehet.
3/5
Történet: A századfordulón, Montana vadregényes tájain, két ifjú fivér bontogatta szárnyait. Az idősebbik, a komoly és művelt Norman minden vágya, hogy író legyen, míg öccse, a forrófejű Paul inkább gyengéinek, a csinos lányoknak és a szerencsejátéknak hódol. Összeköti azonban őket az apjuktól, a vasszigorú lelkésztől tanult szinte misztikus szenvedély: a műlegyes horgászás az érintetlen és vad Big Blackfoot folyón, amely voltaképpen saját reményeik és félelmeik tükörképe...
Filmnyelvileg érdekes, néhol kifejezetten szép a film, az ide-oda kapkodó vágás még remek is lenne ha a jelenetekből egy komolyan vehető történet állna össze. Vannak benne jó, érzelmes, értelmes, esetleg tanulságos dolgok, de a zagyvává válástól se áll messze a film sajnos - és a mondanivalóban is vannak erős kérdőjeleim...(???)
Kár érte pedig remek zene és fényképezés minden lehetőt megtesz, azt hiszem.
3,5/5
Történet: A filmbeli apa 30 éves csellótanár, a legjobb unoka, a legjobb férj. Ma kislánya születik: ő lesz a legjobb apa is. Ám jön egy bolond véletlen és... "Életünk mint egy expressz vonat száguld" - mondta egyszer Tolsztoj "És az egész egy perc. Ha nem volna olykor egy éles kanyar, egy heves rázkódás, észre sem vennénk, hogy éltünk..."
A történet előre haladtával egyre élvezetesebb az Eszter hagyatéka. Elején még inkább érezhető tvfilmes bizonytalanság. A vágás kifejezetten rossznak mondható, bár lehet hogy van ahol a fényképezésre írhatjuk a nagy lyukakat a beállítások, távoliak és közeliek között (reméljük hogy ezt inkább a pénztelenségnek, mint az igénytelenségnek tudható be). Máskülönben vannak kifejezetten remek képek, szépek a színek.
A kisebb-nagyobb technikai problémákon túl viszont a végére egészen sokrétű bonyodalom kerekedik, a jó Márai alapanyagból kitűnő dialógusok születnek a főszereplők helyenként már-már lenyűgöző megformálásában. Cserhalmi Györgynek nem csak a szövegei villognak, de a karakter megformálása is rendkívül meggyőző, helyenként félelmetesen életszerű - pedig a szerep nem mondható egyszerűnek. Nagy-Kálózy Eszter kissé ingadozóbb, néhol kicsit túl arcunkba mondós és sok a belső monologizálása, és néha kicsit szinkronosnak éreztem, nem volt annyira ott a hangja a térben - de lehet ez az én reflexem vagy a hangkeverés hibája. Ám összességében és a végén az említett dialógusban is abszolút jól játszik.
A történetnek van pszichológiája, életképe, tanulsága... Az igényesebb mélyebb románc-filmek kedvelőinek kifejezetten ajánlani tudom.
Igazán az első két jelenet és még pár képsor tetszett, nagyon jó a zene, van hangulata.
De a olyan hagyományos néző elvárásoknak mint hogy a film cselekményét és helyszínét értelmezhetően, ok-okozat szerűen ismertesse nem felel meg: arról hogy mi-miért történik, a film világában mi-micsoda és ki-kicsoda nem tudunk meg sokat. Pár jó gondolat, nem állt össze egy összefűzhető gondolatsorrá számomra - így bizonyos dolgokról nekem nem mondott sokat, csak megmutatta őket. Bár minden bizonnyal ez a megérthetetlen világunk erőlködött magyarázkodás mentes reflexiója.
3.7/5
Történet: A történet egy magyar alföldi kisvárosban játszódik. Csikorgó, igazi hideg van - hó nélkül. Több százan állnak a főtéren felállított cirkuszi sátor körül, hogy végre megláthassák az attrakciót, egy bálna kitömött tetemét. Jönnek mindenfelől. A környező tanyákról, az Alföld különböző zugaiból és az ország egészen távoli vidékeiről is. Néma, arctalan, rongyokba burkolódzó tömeg követi az otromba szörnyet. Ez a furcsa állapot - az idegenek megjelenése és a rendkívüli fagy - megzavarja a kisváros békésnek amúgy sem nevezhető rendjét. Az emberi viszonyok felborulnak, a történet ambíciózus szereplői úgy érzik, kihasználhatják a helyzetet, az amúgy is passzivitásra ítélt emberek pedig még nagyobb bizonytalanságba zuhannak. Az elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget a bálna mögött lapuló, arctalanságba burkolódzó Herceg figurája robbantja fel. Puszta megjelenése is elegendő ahhoz, hogy elszabaduljanak a gyilkos indulatok. Nem kíméli a tudományosság mögé bújó kívülállást, sem a kamaszos lelkesedést, a kispolgári kényelemféltést, a családot - semmit, amit az európai kultúra az utóbbi évszázadokban magatartásformaként konzervált.