Vojna i mir [1968]
Háború és béke
Война и мир
(Szergej Bondarcsuk)
szovjet dráma, háborús film, szerelmi történet
Lev Tolsztoj világhírű nagyregényéből a Szovjetunió történetének legmonumentálisabb filmprodukcióját készítette el Szergej Bondarcsuk. A film költségeiről és a forgatás nehézségeiről több legenda is terjedt világszerte, de az a végeredményből sejthető, hogy csak a legnagyobb hollywoodi produkciókhoz mérhető nagyságrendben áldoztak pénzt, időt és energiát e gigantikus műre.
Valóban hatalmas mű Háború és béke 1968-as szovjet filmváltozata - minden szempontból.
A film először szembetűnő és szerintem legfontosabb ismertető jegye hogy a egyáltalán nem egy hosszúra nyújtott, hagyományos történet központú dráma (szereplők közötti intrikák stb.) ahogy minden bizonnyal a legtöbben várnánk. Sőt ellenkezőleg! Sokall elvonatkoztatottabb... A gigászi játékidő alatt leginkább nem a szereplőkön van hangsúly, hanem egy nehezen körvonalazható, az egyedi filmnyelvi kifejezőeszközökkel ábrázoltakon. Talán az azonos évben készült (!) 2001. Űrodüsszeia-ra hasonlíthatnám legegyszerűbben a stílusát, bár másra is emlékeztethet a korból, vagy a szovjet (abszolút) filmes hagyományokra is gondolhatunk...
Jellemzőek a hosszan kitartott képekből összefűzött, szuggesztív jelenetek, szabadon mozgó kamerával, jelentést sugározó egymásba áttűnő képekkel, az erőteljes zene használat. Így tudnám röviden, ám meglehetősen szárazan összefoglalni. Amitől igazán működik az egész azaz általam látott egyik legfantasztikusabb operatőri munka. Egyszerűen hihetetlen, sosem látott gyönyörű képek, rendkívül erőteljes.
Így, bár valóban meglepő de egyáltalán nem untam a filmet, pedig jellemző rám hogy ott hagyok filmet a közepén, de itt nem esett meg a hosszú órákon át. Mert ugyanis bizony ez az egyik leghosszabb film amit láttam. 6 és fél órát számláltam, és bár négy filmre van szétosztva, volt hogy az egyik után már is belekezdtem a következőbe is.
Ám még ha sok oldalról lenyűgözött is, nem lehet eltekinteni számos gyengeségétől sem. Egyik az hogy hiába az óriási játék idő, amiből az következne hogy részletesen ábrázolva vannak a karakterek és indítékok, erről szó sincs. Az elején igen csak figyelni kell, hogy ki kicsoda, de én még a végén se éreztem hogy főszereplők jellemét ismerném, legalább a máshol a szokásos mértékben. Ez a stílusból következhet... kissé szerkesztetlen, ki-ki döntse el hogy ez művészi kép, szándékos távolságtartás hogy, ide-oda csattangunk a világban vagy csak nehezen tartja kézben a történetet.
Sajnos könyvet még nem olvastam, ép az Anna Kareninat forgatom, de meg jött a kedvem hozzá. Nem tudom a film egyedi stílusa mennyire akarta az eredeti megragadni, de minden bizonnyal jóval részletesebb. Talán a készítők építettek a regény ismeretére.
UPDATE: olvasom a könyvet, ritka, mérnöki pontosságú adaptáció, odanéznek, odanyúlnak a színészek, azok vannak a háttérben akik le vannak írva! Lehet ezt vitatni, nekem tetszik ez a felfogás itt.
Vagyis aki csak a könyv olvasását szeretné kibekkelni, az találhat sokall gyorsabb megoldásokat... A háborús filmekért rajongóknak is érdemes belenézni, leginkább a 3. részbe, ugyanis általam mozgóképen valaha látott legvalósághűbb, legmonumentálisabb csatajelenetét találhatja közel 45 percben. Nem csak az elképesztő számú statiszta miatt, de a csatatér "díszletezése", a füst, a fények mind példaértékűek.
A művészi igényű filmeket keresőknek pedig mindenképp, különleges képsoraiért.
4,2/5
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Érdekességek
- Bondarcsuk Háború és békéje az orosz és szovjet filmtörténet legmonumentálisabb és legdrágább filmjének bizonyult.
- A borogyinói csata felvételeihez a hadsereg 120 ezer katonáját vezényelték ki statisztának. [1] A csatajeleneteket erre az alkalomra kifejlesztett, távirányítással mozgatható kamerákkal vették fel, ami akkoriban még újdonságnak számított.
- A főbb szerepeket többségében jól ismert élvonalbeli színészek játszották (pl. Oleg Jefremov, Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov, Anasztaszija Vertyinszkaja és Irina Szkobceva, Bondarcsuk felesége), de Natasa szerepét az akkor még teljesen ismeretlen Ljudmila Szaveljevára bízták. (King Vidornál Natasát Audrey Hepburn alakította).