doggfather:
A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:47)Felettünk a Föld [2011]
Dimmerkobold:
„Segítek én neked. Szerződtess társadul egy jó poétát, ki ábrándozva szövi tervét, mint önthet ann... (2017.12.07. 21:16)Mephisto [1981]
Beyond silence:
@tesz-vesz: hát akkor nézd meg :) (2011.11.16. 22:29)Az élet fája [2011]
Történet: Gary élete válaszúthoz érkezett: karrierje megfeneklett, felesége, Dora az őrületbe kergeti, és négy éve betöltötte a harmincat, miközben Paul, a legjobb barátja kezében arannyá válik minden. Gary lehangolt és bánatos... míg egy éjjel találkozik Annával, aki gyönyörű, okos, szexis, vicces, és úgy tűnik, a férfi minden vágyát beteljesíti. Ő álmai asszonya... szó szerint. Mivel Anna csak az álmaiban szerepel, Garynek meg kell találnia a módját, hogy élete legjobb kapcsolatát tudatosan is irányítani tudja. Felkeres egy bohókás álomszakértőt, aki a „tudatos álom” lehetőségével kecsegteti.
Nem rossz, nézhető egyszer. Tetten érhető a művészies szűrrealizáló szándék, a rendezés nem rossz, csak tartalmatlan.
Detroitban szolgálata teljesítése közben egy bűnöző banda meggyilkol egy rendőrt, Alex Murphy-t. A rendőr holttestét azonban a legújabb technológiák segítségével sikerül újraéleszteni. Az Alexen végzett kísérlet azonban itt még nem ér véget. A rendőrség és az azt irányító szervezet ugyanis Murphy elroncsolódott végtagjai és szervei helyett mesterséges karokat és szerveket ültet a férfiba. Így változik át Alex Murphy a világ legkorszerűbb "rendőrévé" a félig robot félig ember Robotzsaruvá. A programozás szerint a Robotzsarunak gondolkodás nélkül végre kellene hajtani a parancsokat, bármi legyen is az. Él azonban a robotban az ember is, s ennek egészen más céljai vannak: leszámolni azokkal akik megölték és megölették. Célja eléréséhez pedig meg kell szegnie a felettesei által adott parancsok legnagyobb részét. S ezzel a cselekedetéve a Robotzsaru körül elszabadul a pokol...
A film többpontos is zseniális: -jövőkép -a cégek és a rendőrség összefonodósa -társadalom kritika (pl. reklámok) -Robotzsaru figurája -és pszihológiája (személyiség)
Egy régebbi írásomat közlöm a filmről, bizonyos elemeivel lehetséges hogy már nem értek egyet.
Dokumentumfilm kategória. Történet gyakorlatilag egyáltalán nincs...
Így, az univerzum, a természet, az élet és az ember általános, örök érvényű törvényszerűségei, szabályairól szól.
Gyönyörű és megrendítő.
Fantasztikus képek, hol lassítások, hol gyorsítások, hol tükröződések, hol elsuhanó autó forgatag, hol emberi tömeg, fények kavalkádja stb., stb., hihetetlen képek. Így jut el olyan mélységesen leegyszerűsített alapvető törvényszerűségekig mint a víz, a felhők, az emberek mozgásának hasonlósága.
A világ teremtése, létrejötte játszódik le először a szemünk előtt.
Megjelenik a kezdet, az üres, békés, puszta föld. Majd a többi őselem, levegő, víz (tűz az ember pusztítása ként). Az elemekből megszületik az élet.
Az egyensúly, a természet világából (természetes formák, kősziklák) eljutunk a kizökkent világba, technika, az ember világába (tökéletesen leszabályozott formák, az éjszakai fényárban úszó városok vége láthatatlan négyzet rácsra osztott szerkezete, amelynek mélyének üregeiben, apró szobákban elveszett emberek a gondok súlya alatt elveszetten, cigarettázva üldögélnek).
A természettel szöges ellentétben áll az amit ember teremtett, a technika, a gépezetek, a városok. Ezt jól kifejezi képekkel, és a zenével. Valamennyire a természetellenességből következik a kiegyensúlyozatlanság, az ember nyomorúsága, az ember örök futása, hajhászásása, az ember kisszerűvé, jelentéktelenné válása.
És mikor az ember elhagyná ezt a földet...
Zene, mint említettem remek. Remek témák, a hosszú-hosszú egymástól alig elválló jelenetek alatt. Kifejezi például az állandóságot.
Lars von Trier remekül vegyíttette a realizmust a szürrealista musicalel.
Ritka jó egyensúlyban van: jól megoldotta hogy a főszereplő képzeletében léteznek csak, így a musicales részek is hihetőek, nem zavaróak. És ezek ráadásul csodásan lettek összerakva: a zene, a koreográfia, de a fényképezés és a vágások is fantasztikusak - vizuális élmény! Sokszor újranézős...
Björk nagyon jól énekel, de a színészként is megállja a helyét - sok egyéb szereplővel együtt (pl. Joel Grey mint Oldrich Novy).
De a felemelő musicales részek után (sőt a végén már közben is) egyszerre kemény, megrázó dráma is a Táncos a sötétben.
4.5/5
Díjak és jelölések: Cannes (2000) - Legjobb női alakítás: Björk Cannes (2000) - Arany Pálma, Lars von Trier Európai Filmakadémia (2000) - Legjobb film: Vibeke Windelov Európai Filmakadémia (2000) - Legjobb női alakítás: Björk Cézár-díj (2001) - Legjobb idegennyelvű film jelölés: Lars von Trier Golden Globe díj (2001) - Legjobb eredeti filmdal jelölés: Björk, Lars von Trier Golden Globe díj (2001) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés: Björk Oscar-díj (2001) - Legjobb filmdal jelölés: Björk Oscar-díj (1989) - Legjobb filmdal jelölés: Lars von Trier
Történet: A hétvégén feleségével, Christine-nel vitorlázni induló, befutott sportújságíró, Andrzej és a szegény, stoppos egyetemista fiú állandó vetélkedése - az anyagi javak, illetve a fizikai erő és ügyesség fitogtatásával - a film végére mindkettőjüket lejáratja a nő és a néző szemében...
Jól összerakott film, formailag remekül sikerült - főleg a színészi játéknak kedvez, ami szintén remek. A történet annyira nem állt össze nekem, drámai konfliktus kemény a végén, de a befejezéssel együtt nem elég nekem egy 5-re.
4/5
Van pár vicces technikai baki, pl. a stáb hajója belóg a képbe... :D
Ábel a rengetegben szinte minden meg van, csak dráma, történet nincs, de az mondhatni egyáltalán nincs.
Ábellel nem történik semmi, se az elején se a végén, a filmnek nincs sok mondanivalója. Ezenfelül a körítés rendben van, vannak szép tájak, remek zene, jó szereplők.
Ábel jól nyomja az archaikus, paraszt dumát, csak az a gond hogy szinte semmit sem mond vele.
A "Fel!" újabb zseniális film a Némó nyomában, WALL·E és A hihetetlen család után. Meglehetőesen hasonló eme filmekhez, stílusában: a WALL·E-hoz hasonlóan hihetetlen szépség sugárzik a képeiből, a rendezésből; WALL·E és a Némó nyomában-hoz is hasonlóan (de annál sokall erősebben) tartalmaz felejthetetlen szívszorítóan szomorú drámai részeket (nagyon kis gyereknek nem is ajánlanám); A hihetetlen családot meg a retroihletésű világ felépítésével követi.
Röviden: tökéletesen összerakott darab, a szépség, a derű, a szomorúság és a csodálatos, finom (filmi) poénok különleges egyvelege. És még életszemléletet is kapunk. Nekem ilyen a nagybetűs FILMÉLMÉNY.
Pixar, köszönjük! Kíváncsian várom mit tartogatnak még...
Történet: Tudósok egy csoportja titkos programon dolgozik. A DNS-specialista Xavier Fitch irányításával egyedülálló kísérletet hajtanak végre, az emberi gént keresztezik egy földön kívüli DNS-sel. Az eredmény egy gyönyörű, ám annál erőszakosabb női lény. Amikor Fitch el akarja pusztítani különös teremtményét, az megszökik a laboratóriumból. Halál és pusztulás jár az elképesztő erővel rendelkező idegen kreatúra nyomában. A tudósok mellett egy jós és egy szövetségi ügynök is bekapcsolódik a lény utáni hajszába.
A kezdő képsorok olyan jól össze lettek rakva hogy meg is örültem... de aztán hamar rohadt unalmas, béna lett.
A történet nem túl bonyolult, ellenben kissé bugyuta, bár aranyos kíván lenni (a kacsás-tavas sztori már pl. irritáló volt). A végére már elég unalmas is a hosszú múltban játszódó részek - felüdülést csak Jessica Tandy játéka nyújt az öreg néni szerepében, nem utolsó sorban az isteni magyar hangjával.
2.8/5
Történet: Evelyn unalmas életén változtatni kívánó, túlsúlyos, középkorú háziasszony. Férje teljesen mellőzi, beteg nagynénje folyton szekírozza, magánéletileg eljutott a komplett mélypontra. A véletlen úgy hozza, hogy a kórházban megbarátkozik Ninnyvel, egy ellenállhatatlan idős hölggyel, aki elmeséli fiatalkori kalandjait. Félszáz évet repülünk vissza az időben, hogy megismerjük Idgie és Ruth történetét. A két nő - az egyik tűz, a másik víz - a különös nevű Whistle Stop városkában együtt vezette a hely legjobb kisvendéglőjét, melynek ételspecialitása a sült zöld paradicsom volt. A jó ételek mellett pár őszinte szó, baráti jókedv és emberi légkör várt az ide betérőkre...
Nagyon szépen megkomponált jelenetek (fényképezés+zene)... A fények nagyon jól néznek ki például. A történet se rossz, érzelmes, emberközeli hangnemű, de nincs túl bonyolítva.
4/5
Történet:
A történet egy New England-i üdülőszigeten játszódik a II. világháború idején. Egy csapat kamasz-fiú nyaral ott, akik a maguk bumfordi módján igyekszenek közelebbről megismerkedni a "nagybetűs" élettel. Az egyik fiú azonban élete első, őszinte nagy szerelmét éli meg egy 22 éves lánnyal, akinek a vőlegénye elesik a harcokban. Számára ez a nyár egy egész életre szóló élménnyel zárul...
Történet: Mindenki jól ismeri a városban George Malleyt (John Travolta), az ügyeskezű autószerelőt, aki nemcsak megbízható barát, hanem jó szakember is. Ám harminchetedik születésnapján megváltozik minden: a férfin korábban sohasem tapasztalt tudásszomj vesz erőt. Kiderül, hogy intelligenciája páratlan, ugyanakkor ez a frissen szerzett tudás ráruházza a másság terhét is. George-nak el kell viselnie, hogy kivételes képessége eltávolítja korábbi környezetétől, barátai lassan elhidegülnek tőle, mert nem értik, hogy mi is történt vele.
Nem rossz, érdekes, a fás képek szépek. A vége lehúzta a 4-ről, kicsit túl szentimentális.
Synecdoche, New York [2008] (Charlie Kaufman) dráma - vígjáték Nagyon furcsa, érdekes film Synecdoche, New York. Charlie Kaufman a Being John Malkovich (A John Malkovich menet) filmjében megkezdetteket vitte tovább.
Kitartás kell hozzá mert helyenként kissé unalmas, tartalmilag önmagában az egyes jelenetekben ritkább az igazán megkapó, mondanivalójú elem - igazán a film mint egész, az egyedülálló (?) szürreális formai játéka a fantasztikus. Többszörös személyiség-, azonosságzavar, párhuzamos valóságok és összeolvasó illúziók: a valóságot játszó színészeket ezerszer újra játszó színészek... Díszlet világ.
Billeg nekem a 3 és a 4 között - bár kifejezetten nyomasztó, a különlegessége és zsenialitása miatt 4 közeli. "Ínyenceknek" ajánlom...
3.7/5
Történet: Egy színházi rendezőnek meg kell küzdenie a munkája nehézségeivel és a nőkkel, miközben új darabja számára egy raktárépületben próbálja létrehozni New York élethű mását.
Történet: Amerika imádja a szenzációkat, Leonard Zelig pedig maga a csoda. Úgy próbál menekülni élete konfliktusaitól, hogy a lehető legtökéletesebben alkalmazkodik környezetéhez. Ez idővel olyan jól megy neki, hogy képes lesz teljesen idomulni bárkihez, bármihez. A kaméleon-ember sokáig ébren tartja az emberek millióinak érdeklődését. Az átváltozó-művészt tanulmányozó pszichiáternő hamarosan az élettársa lesz az egyéniség nélküli embernek, akinek gyógyulási folyamatát egy egész ország kíséri figyelemmel - és Zelig története igazán bővelkedik fordulatokban.
Van benne pár remek, agyas poén, de hosszú távon kicsit unalmas, nem nyújt újat, inkább 3 mint 4.
A megvalósítás viszont egészen hihetetlen, ami az archív felvételeket illeti. Woody Allen teljesen úgy néz ki mint ha valóban ott lett volna a képeken.
Történet: Philippe Abrams egy kedves, dél-franciaországi posta alkalmazottja. Felesége, Julie egy idő óta rosszkedvű és úgy gondolja, hogy egy riviérai állomáshely tenne csak jót romló kedélyének. Férje mindent elkövet, hogy teljesítse felesége kérését, de egy ostobaság miatt nem délre, hanem a "távoli" északra helyezik. Philippe rettenetesen elkeseredik, de hamar bebizonyosodik, hogy az északkal kapcsolatos összes előítélete helytelen, és Bergues, az új állomáshelye egyáltalán nem hasonlít a pokolhoz.
Az elején ellőtték az összes remek poént (észak Franciországban minden szörnyű, mínusz 40 fok van stb.... :D), az első fele jó volt, de azután sajna kissé uncsi volt.
Mark jó eszű tinédzser fiú, aki nemrégiben költözött a keleti partról Arizonába. Szülei megajándékozzák egy rövidhullámú rádióval, hogy tarthassa a kapcsolatot barátaival, Mark azonban nagyobb vállalkozásba fog a készülékkel: kalóz dj-ként a környékbeli srácok hősévé válik. Amikor egyik hallgatója öngyilkosságot követ el, és kitör az iskolában a vagány dj keltette káosz, a hatóságok úgy döntenek, véget vetnek a tevékenységének...
Fiatalabb koromban nagyon imádtam, de még most is jó. Érdekes, izgalmas történet, a szereplők is jók. Fiataloknak különösen ajánlom.
Féltem a "botrányos" jelenetektől, de meglepetésemre kifejezetten tetszett a film. A nemi szervek stb. szerepeltetése némiképp valóban felesleges és kellemetlen, de tartalmilag értékes a film: a társadalom kép, a karakterek közötti feszültség igen erős.
18 év alatt, alacsony vizuális inger küszöbbel nem ajánlom, de amúgy érdemes megpróbálkozni vele.
4/5
Történet: Négy tinédzser, négy gyerekkori barát - három fiú és egy lány - élete tárul fel előttünk: az erőszak, a szex, a gyűlölet, a szeretet és az érzelmi zavarodottság minden fázisával. Claude gördeszkás srác, aki egyszerre gyűlöli és szereti apját. Shawn inkább a szex iránt érdeklődik: halálosan belezúg barátnője húsz évvel idősebb anyjába. Peaches, a társaság lánytagja mindenáron el szeretne menekülni otthonról őrülten bigott apjától. Tate eközben nagyszülei túlzottan gondoskodó szeretetétől szenved. És persze ott van az ötödik haver is: Ken Park, de ő már csak múlt időben... A tabufilmjeiről ismert Larry Clark (Kölykök, Genya) új filmje emlékezetes botrányt kavart a Velencei Filmfesztiválon, és több országban kiváltotta a cenzorok haragját is.
Rendkívülien, példaértékűen valósághű. A színészek már-már hihetetlenül életszerűen játszanak, ritkán látni ilyen hihető illúziót. A szereplő válogatás tökéletes, a tanárok, a gyerek kinézetre is mind abszolút hihető, hétköznapi karakterek.
Egyetlen hibája is realisztikusságából fakad. Világábrázolása olyan szinten egyszerűen hétköznapi hogy kissé földhözragadt is a történet. Nincs igazán nagy drámai helyzet, csupán a mindennapok apró drámái, amik bár mégis hatalmasak, a rendezés kérlelhetetlenül kerül minden hatásvadászatot.
Az ötről lemaradt, de így is kiemelkedő alkotás, és még ha nem is a legmellbevágóbban de komoly mély társadalmi kérdésekkel foglalkozik - megtekintendő egy szóban.
4.3/5
Történet: François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy bátorítsák a diákokat és a lehető legjobb oktatást nyújtsák nekik. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától. Mivel François se nem körülményes se nem túl szigorú a diákok kezdetben együttműködőek, vagy legalábbis rá lehet őket beszélni a munkára. Nyíltsága gyakran meglepi a diákokat, akik közül néhányan maguk is megnyílnak előtte. François igyekszik ragaszkodni ahhoz, hogy a diákok tisztelettel beszéljenek egymással és vele is, de nehéz helyzetbe keveri magát, amikor diákjai elkezdik feszegetni a határokat.
Minden tiszteletem Lucas bátyóé, de ez a korai filmje nagyon öncélúra sikerült. A koncepció remek, a megvalósítás is hangulatos, de mindez óra hosszat olyan szinten monoton hogy csak altatónak jó (akárhányszor néztem alvás lett a vége :D).
2.5/5
Történet: A személytelen, a technika uralma alatt álló földalatti világban akaratuktól megfosztott, klónszerű dolgozók végzik gépies munkájukat. Az egyes egyedeket csupán számok és betűk különböztetik meg egymástól. Odalenn minden halad is a maga útján, mígnem a THX 1138 számú dolgozó ráeszmél arra, hogy ő valójában emberi lény. Úgy érzi, semmi keresnivalója sincs ebben a lelketlen géptársadalomban. THX 1138 kitör az ellenőrzés agyzsugorító kelepcéjéből, megismeri a szerelem felszabadító erejét, és elindul, hogy felfedezzen egy teljesen új világot.
Érdekes film a Zuhanás, érdekes formai játék. Képileg jó (de hangsúlyozottságához képest nem rendkívüli) a zene különösen szép, de tartalmilag elég sekélyes. A történet szűrrealitás játéka pár meglepő, ám néhol kissé gagyi hatású "poénnal". Ami kiemelendő a kislány remek játéka, aki kifejezetten életszerű. A sejtnél jóval fogyaszthatóbb, de még így sem tudtam 4-est adni rá. Viszont még egy hasonló produkcióra már elég unalmas lenne mindez.
3/5
Történet: Roy Walker (Lee Pace) az 1920-as évek Los Angelesében dolgozik kaszkadőrként. Egy veszélyes mutatvány közben baleset éri, ezért ágyhoz kötötten él. A kórházban, ahol ápolják, megismerkedik egy fiatal lánnyal, Alexandriával (Catinca Untaru). Roy mesés történetekkel szórakoztatja a kislányt különféle hősökről, banditákról és csatákról. A férfi sérülése és a lány élénk képzelőereje miatt a valóság és a fikció határai lassan, de biztosan kezdenek elmosódni, ahogy egyre jobban belelovallják magukat a történetekbe. A férfi célja azonban ridegebb: meséivel a kislány bizalmát szeretné elnyerni, hogy elemeltessen vele némi morfiumot a kórház raktárából, s így örökre megszabaduljon fájdalmaitól.
Vicceltek emberek!? Hát bedöltem. Gondoltam megnézem, úgy fel van kapva ez a Jirí Menzel, de ez a film majd hogy nem egy nulla. Az eleje (túlzással) cseh történelmi amerikai pite sok idiótával, a végén van pár kicsit jópofább abszurd, a nácis részek elmennek, a befejezés meg mint egy reklám. Van pár látványos képi megoldás. Nagy kamu semmi ez a film.
1/5
Történet:
Jan Ditě-t 14 év és 9 hónap után kiengedik a börtönből, és egy olyan elhagyatott faluba küldik, ahonnan a II. világháború után kitelepítették a német nyelvű lakosságot. Ditě megismerkedik szomszédjaival, egy idős professzorral és annak asszisztensnőjével. Az idősödő férfit elvarázsolja a lány szépsége, és eszébe jut saját fiatalsága, szerelmei, és az is, hogy hogyan lett egyszerű utcai árusból a legszebb prágai étterem pincére. Egész életét két dolog vezérelte: a pénz és a nők imádata. Kéjt keresett és talált ezerféle nőben, mint ahogy pénzt keresett és talált felfelé ívelő karrierjében is. A háború szele már a levegőben van, amikor Ditě megismerkedik egy német lánnyal. Házassága a náci eszméket valló Lizával a rossz oldalra állítja, szembefordítja környezetével. A németek hatalomra kerülése elhozza Ditě idejét, végre bekerülhet a milliomosok régóta csodált világába.
SEPARATED - Elválasztott című amatőr kísérleti dokumentumfilm
Info:
Rövid tartalom:
A film álló- és mozgókép dokumentumok széles skálájával ábrázolja a világot és működését, vasszabályait, a természet és az emberi civilizáció az életet jelentő mindennapi harcát, a létezés végtelen számú formáját – melyek létezésüktől fogva egymástól leküzdhetetlenül elválasztottak.
(kb.)
Hossz:
48 perc
Rendező, író, vágó:
Szalai László
Zeneszerző:
Yoshihiro Kanno, Jonny Greenwood, Philip Glass, Sergi Casanelles, Krzysztof Penderecki, Ennio Morricone, John Williams, Giacomo Puccini
Nos ezt én készítettem, elfogult véleményt nem írnék, mindenesetre érdekes lehet, így kérlek nézd meg ha teheted és írj némi véleményt. Köszi
The Day the Earth Stood Still [1951] A nap, mikor megállt a Föld (Robert Wise)
Lenyűgöző hogy Robert Wise műve milyen időtálló, modern (technikailag persze néhol nem annyira) és élvezetes még ma több mint 50 év távlatából. Minden bizonnyal rendkívül nagy hatása volt.
Az Androméda törzset láttam tőle először, és ennél a filmnél is beváltotta a várakozásaimat.
A zenét emelném ki, ami igen erőteljes.
Talán a vége kicsit egyszerű, de a hidegháború korára gondolva rendkívüli fontosságú.