La leggenda del pianista sull'oceano [1998]
Az óceánjáró zongorista legendája
The Legend of 1900
(Giuseppe Tornatore)
dráma - fantasy - zenés film
Szép film, de főleg csak a képi világával, zenéjével hódít, meg persze a pár emblematikussá vált jelenettel ([spoiler]pl. cigi meggyújtása a zongora húrokon...)[/spoiler].
A történet vezetés (mesélés) is érdekes, de maga a sztori elég egyszerű, kiszámítható és ahol izgalmas lenne ott sincs megmagyarázva (legalábbis nekem nem igazán tetszett [spoiler]"Miért robbansz fel a hajóval ahelyett hogy mernél leszállni és a csajt felkeresni? - De nem láttam a VÉGÉÉT a városnak, ott végtelenek zongorák is, azokon neeem tudok jáccani...! Hát ez inkább gagyi nyávogás volt nekem a film végére. Inkább dilizett volna kicsit be 1900, az is hihetőbb.[/spoiler]
4/5
Egyébként ez és a Maléna fényképezése után eléggé valószínű mi inspirálta a Sorstalanság rendezésénél Koltait... Az is ilyen szép, Ennio Morricone-zenés film kíván lenni.
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() |
Történet:
A világ legfurcsább nevét viseli a férfi, aki gyönyörű melódiákat tud kicsalni a zongorából: 1900-nak (Tim Roth) hívják, mert a 20. század első napján született egy óceánjárón. Danny (Bill Nunn), a hajó legénységének tagja vette magához, miután szülei elhagyták a kisfiút. Nevelőapja folyamatosan úton van, nem meri a kisfiút a szárazföldön hagyni, nehogy kitoloncolják az országból. 1900 kilencéves korában talál rá a zongorára és egyben nyugalmára. Harmincévesen megismerkedik a trombitás Max-el (Pruitt Taylor Vince), aki őstehetségnek tartja őt és a szárazföldre akarja csábítani. 1900 hallani sem akar a dologról, sőt elutasítja a miatta hajóra szállt lemezgyárosokat is. A mások számára tetszhalott életet élő zenész csak az óceánok végtelen horizontját látva érzi magát biztonságban..