Egyértelműen a leggyengébb rész a Qatsi-trilógiából nekem. A képsorok elég nagy arányban elég rendezetlennek tűntek nekem, nyilván a változatosságra fektettek itt nagyobb hangsúlyt (>Változó világ), így elég eklektikus lett (talán túlságosan is).
De így is van jó pár egyedülálló pillanat (szó szerint!): fényképezés és a vágás csúcs! És Philip Glass muzsikája itt is remekel persze, bár néhol nem illett szerintem (az elején a munkásoknál nem kellett volna ilyen vidámot...).
Kb. 3.5
De aki még nem látta annak inkább ajánlom először: Koyaanisqatsi [1983]