doggfather:
A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:47)Felettünk a Föld [2011]
Dimmerkobold:
„Segítek én neked. Szerződtess társadul egy jó poétát, ki ábrándozva szövi tervét, mint önthet ann... (2017.12.07. 21:16)Mephisto [1981]
Beyond silence:
@tesz-vesz: hát akkor nézd meg :) (2011.11.16. 22:29)Az élet fája [2011]
Egész jó kis sci-fi, az alapötlet is érdekes. Vannak szép jelenetei a rendezésnek és a fényképezésnek, na meg a zene - én úgy mondanám hogy aranyos :).
A főszereplő alakítása is egész jó, ámbár engem kicsit Ben Stillerre emlékeztet, ami dráma esetében nem túlzottan dicséret :).
Ami igazán negatívum hogy elég egyszerű, főleg a vége felé. A befejezés is elég facsipesszerű, olyan jobb híján uránérzetű. Nincs nagyon tovább játszva az alaptörténet...
Meg persze a láthatóan kis költségvetés, bár hangulatosak az egyszerű berendezésű helyszínek. Bár úgy látom szegény Douglas Trumbull így sem kapott túl sok film lehetőséget, pedig a Brainstom és a Silent Running filmjei tetszettek.
Még van pár szép pillanat, és a rendezésnek is, de hamar mélységes unalomba fullad: a lapos forgatókönyv, és a számomra blabla értékű monológok a "a másik én"-ről...
Előre is tisztázásul a lent leírtakban nem kívánom a filmet "objektív módon" értékelni, nem akarom meg mondani hogy ez a film milyen értékű. Csupán a saját szubjektív benyomásomat írnám le, ez a film valahogy biztos jobb... :) De őszintén vállalom, mert szerintem jó az őszinteség.
Mert már én sem hiszem el, hogy ennyire rossz legyen egy film nekem, amit ennyire értékelnek! :D Na de mindegy. Keményen végig néztem a majdnem 4 órát, de egyszerűen hihetetlen az egész történet alatt alig fedeztem fel valami mondanivalót, de még a történetet is alig lehet kisilabizálni, annyira szét van vagdosva. A 4 óra ellenére úgy látszik, hogy még így is egy csomót kivágtak belőle és inkább csak utalnak rá (a végén pl.). Vagy annyira az elején van hogy a végén már nem is emlékszek rá...
Temérdek felesleges, semmitmondó képsor, sokszor teljesen elütő zenével. Ennio Morricone zenéje persze gyönyörű, ez talán az egyetlen igazán értékelhető része a filmnek számomra (még a díszletek talán és néhány színész), de sokszor annyira oda nem illő, hihetetlen társítások az ilyen szép, sokszor pátoszos zene hogy kerül a filmbéli eseményekhez. Kedvencem "csodálatosan pátoszos" padlóról sütievés. Vagy a kriptás mauzóleumos jelenet - valószínűleg ritka az olyan jelenet a filmtörténetben ahol ekkora figyelmet szenteltek (feleslegesen) arra hogy egy ajtót kinyitnak, becsuknak és még egyszer kinyitnak...
Felejthetetlen még az elején a telefoncsörgős rész, ami nincs messze attól hogy nagyon idegesítő legyen.
Persze van pár szép része a rendezésnek, de ezek csak pillanatnyi megoldások...
Lillian Reynolds és Michael Brace, a két kiváló kutató kifejlesztett egy különleges agyletapogató berendezést. A rendkívüli gép képes a vizsgált személy gondolkodását , érzéseit mágnesszalagra rögzíteni, így mintegy áltépni a másik személyiségébe.
Nagyon komoly, igazi sci-fi! Hátborzongató, elgondoltató az emberi személyiségről, létezésről, érzékelésről.
A vége kicsit már túl nagy hangsúlyt fektet akcióra és a befejezés is vitatható, spoiler>haláli utáni létezés..!
, de különleges unikális tartalma annyira zseniális hogy megér egy 5-öst.
A korrekten látványos fényképezés, a zene és a vágás hangulatot, kellő feszültséget és izgalmakat biztosít a rendezésben, különösen a vége felé.
Történelmi tartalomban megfelelően bővelkedik, a hatalom átvétele kellő politikai mélységet ad a filmnek.
Az 5-ös, zseniálist nem adnám meg, bár nincs messze, de ahhoz kicsivel több kéne nálam. Negatívumként egyes jelentős pillanatok súlyosságához képest kevésbé erőteljes/eltalált dialógusait emelném ki.
4.5
Történet: A Hitler ellen 1944 júniusában elkövetett merénylet majdnem egy évvel lerövidíthette volna a II. világháborút, százezrek életét mentve meg, de Claus von Stauffenberg és társai annyit azért elértek, hogy a későbbi generációk tagjai megbocsátóan azt mormolják: azért voltak rendes németek is.
Részemről ez is egy totálisan túl értékelt film. A történet középszerű, hosszú, lapos, a "gettó" élet bemutatásán csak ritkán mutat túl némi mondanivalóval. Drámailag nekem nem volt erőteljes ahhoz képest hogy ismerősöm "katarzist" emlegetett, nem megfogott meg.
A nyomor ilyen színvonalú bemutatása nekem nem mond újdonságot, ha valaki nem látott még ilyet gondolom "meglepődik". De ha ez is történik, két órán át az öldöklés, drogkereskedelem stb. ismétlődése nem tudom hol tartja fenn a feszültséget.
Tartalmilag vélhetőleg nékem 2, de vizuálisan szerencsére van némi filmművészeti tehetség a készítőkben, így valamennyire lekötött: 3. A fényképezés több helyen újszerű, látványos, a vágás hasonló kép, pergő.
Azt nem tudom mennyire a szinkron hibája de nekem kicsit már zavaró volt a sok narráció, aminek hangvétele drámára kevésbé emlékeztetett.
3/5
Történet: Az Isten városa egy hatvanas években a szegényeknek épült lakótelep, amely a nyolcvanas évek elejére Rio de Janeiro egyik legveszélyesebb városrészévé vált. Két különböző utat bejáró fiú útját követhetjük nyomon 15 éven át, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Az egyikből fotós lesz, a másikból drogdíler. Buscape, - a szerencsésebbik fiú, egy szegény fekete srác, aki túl törékeny és félős ahhoz, hogy bűnöző legyen, ugyanakkor túl okos ahhoz, hogy megelégedjen valamilyen alulfizetett munkával. Olyan erőszakos környezetben nő fel, ahol nem sok esélye van. A fiú azonban rájön, hogy más szemmel, egy művész szemével láthatja a valóságot: profi fotós lesz belőle. Számára ez jelenti az egyetlen kiutat a nyomorból...
Jó feszültséggel teli rendezés, egyszerűségében hatásos fényképezés és életszagú alakítások (különösen a családi ebéd jelent idősebb színészeire gondolva) jellemzik a 4 hónap, 3 hét, 2 napot. Van mit tanulni drámában a román készítőktől.
4/5
Történet: Románia, a kommunizmus utolsó napjaiban. Otilia és Gabita bukaresti diákok, és sokkal nagyobb problémával kell szembenézniük, mint a politikai helyzet: Gabita terhes és készülődik az illegális abortuszára...
Vincent Freeman: Régen úgy tartották, hogy a boldogságban fogant gyermekből boldogabb felnőtt lesz. Ma már senki nem mondja ezt. Sose fogom megérteni, mi vitte anyámat arra, hogy a körzeti genetikus helyett Istenre bízza a sorsomat.
Vincent Freeman: Mint annyi más sorstársam, folyton költöztem, és elvállaltam mindenféle munkát. Nálam több vécét kevesen pucoltak ki. Az alantas osztály tagja voltam, melyet többé nem szociális vagy faji alapon különböztettek meg. Nem. A tudomány miatt kerültünk hátrányos helyzetbe.
Vincent Freeman: Bár sose voltam e világra való, be kell vallanom, nehezebb elhagynom, mint gondoltam. Azt mondják, testünk minden atomja valaha egy csillag része volt. Talán ezért jöttem el. Hogy hazatérjek.
Caesar: Ne tisztítsa le túl jól. Vincent Freeman: Miért ne? Caesar:Túl nagy a kísértés. Vincent Freeman: De ha tiszta lesz az üveg, én is jobban látszom majd a túloldalon.
A hosszútávfutó magányossága - igen remek, rendkívül érdekesnek ígérkező cím. Ellenben (számomra) a film ezt az ígéretet egyáltalán nem teljesít.
Röviden: a főszereplő nem (igazán) hosszútávfutó és nem is magányos. Hogy ezt nem érezzük nem is meglepő mivel sportfilmhez képest aránytalanul kevés "hosszútávfutás" van a filmben: elején pár perc, a közepén összevissza még pár perc, meg a végén talán 10. A fennmaradó több mint egy óra az előélet és a javítóintézet két idősíkja között zajlik, ami egy elég közepes történetet ír le, igen langyoska drámával. Így a film se sportfilm, se dráma mivoltát nem teljesítette számomra kellőképp.
De meg tudom érteni, azokat akik megfogott a film. A rendezés, fényképezés és vágás (zene kevésbé) helyenként remekel! A utolsó képsorok megoldása kifejezetten "parádés". De a mélységi dolgokban itt a vérzik el inkább a film, ahol talán felhozhatta volna 4-esre nekem.
A forgatókönyv legfőbb gyengesége, hogy ott ahol a film tényleg drámai akar lenni, érthetetlen és így mondanivaló nélküli. Számomra legalábbis. A lényeg nincs kifejtve, mi volt a kapcsolata az apjával és a lényeg hogy a megdöbbentő vége
[spoiler]hogy egyszerűen miért idióta és ad fel mindent, amiből egy eredménytelen befejezés következik az utolsó képsorokból hogy továbbra is a javítóintézetben szerelgeti a gázmaszkokat... A filmből kiderült hogy nem tetszik neki se mindig az élet, de hogy a végén direkt még a legrosszabb részét választja... érthetetlen ellentmondás számomra és ezzel az egész filmet aláássa.[/spoiler]
Hát én nem tudom, ez nekem nagyon középszerű film.
Történet átlagos, dialógusok, monológok (van némi...) úgy szintén. A vége is ilyen balladai homályos... :-/
Boksz filmhez képest pedig egy látványos akció jelenet nincs benne... Persze drámához nem egy rossz ötlet hogy ilyen realistás, szenvtelen az akció rész, de mivel drámailag nekem unalmas, jó lett volna ha feldobja. Pl. egy meccsen sincs zene.
Részemről semmilyen díjat nem érdemelne meg, persze nem újdonság hogy gyenge filmet halmoznak Oscarral.
Remek korkép (és gazdasági), kemény erős szuggesztív jelenet sorokkal - ezeket nagyon jól eltalálták. A zene ezekhez kiváló és a fényképezés is a helyén van.
Daniel Day-Lewis fantasztikusan játszik, tényleg odaillik a sok díj! Zseniálisan életszerűen ad egy jellemző régies mozgást, beállásokat, és formál meg 2-3 szerepkört.
A történettel van némi problémám. Van egy erős jellemfejlődés (" "), közel lenne a zseniális ötöshöz, de a kb. a film két felének összekötését kissé megalapozatlannak gondolom. Ez hagyott bennem erős hiányérzet, elmegy elég kemény irányban.
A vége igen örült, jó, bár hirtelen és nem feltétlen kielégítő.
4.5/5
Történet: Mikor Plainview kap egy titokzatos tippet, hogy van egy kis városka nyugaton, ahol egy egész olajóceán szökell ki a földből, úgy dönt, hogy fiával együtt nekivág, és szerencsét próbál a poros Little Bostonban. Ebben az apró koszfészekben, ahol az egyetlen szórakozás a helyi templom karizmatikus fiatal papja, Eli Sunday (Paul Dano) miséin való részvétel, Plainview és fia valóban megcsinálják a szerencséjüket. Ám akármekkora is az öröm, és bármilyen tetőfokra hág is a gazdagság, semmi sem marad a régi. A kitermelt olaj mennyiségével együtt nőnek a konfliktusok is, és az emberi értékek - a szeretet, a remény, a közösség, a hit, az ambíció, valamint az apa és fia közti kötelék - is veszélybe kerülnek a korrupció, a csalás és az olaj kimeríthetetlen áramlása miatt.
A szakasz "Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem hogy nem is az ellenséggel harcoltunk hanem saját magunkkal. Az ellenség bennünk volt. A háború véget ért számomra, de mindig velem lesz, egész életemben. Ahogy velem lesz Elias is, aki Barnesal harcolt az én lelkemért. Azóta néha úgy érzem, ennek a két apának a gyermeke vagyok. Bárhogy is van azoknak a túlélőknek az kötelessége, hogy újból építsenek. Meg kell tanítanunk másokat arra amit mi tudunk, és a maradék életünkben meg kell próbálnunk megkeresni a jóságot, értelmet kell keresni az életnek!"
Chris Taylor: Valaki azt írta egyszer, a pokol az értelem tehetetlensége.
Levelek Ivo Dzsimáról
-Kapitány.
-Hogy érezné magát, ha Amerika és Japán háborúban állna ?
Érdekes Oliver Stone Bush filmje, a téma iránt érdeklődőt jól leköti, bár a rendező legjelentősebb filmjeinek erős hatásához képest (A szakasz, Született július 4-én és a Tőzsdecápákat sorolnám én ide) jóval haloványabb.
A történet, a jelenetek jól megformáltak, de kevés igazán nagy drámai pillanat van ami az embert jobban megfogná, inkább lassú folyású film.
Amit nem tudok az az hogy mennyire lehet hiteles, mert vannak benne "érdekes" dolgok. De azért az mindenképp becsülendő hogy George W. Bush figurája egész természetesen, nem egy oldalú jó-gonosz karakterként van ábrázolva.
A színészek elég hitelesen alakítanak, Josh Brolinnal a főszerepben kifejezetten elégedett vagyok. Jól alakít minden életszakasz szerepében és vannak beállításai ahol kiköpött Bush! Bár azért néhány ismertebb szereplőnél kicsit zavaró hogy nem túlzottan hasonlít a valós személyre. A leginkább Tony Blairt alakító embert nem lehet felismerni, akit ráadásul csak mint "Tonyt" említenek, ahogy Jacques Chirac is csak Jacques így akinek nincs némi kezdő ismerete simán nem tudja hogy az a Tony nevű srác Britannia miniszterelnöke...
Ami legnagyobb negatívum volt számomra az befejezés, ami mint égből a villámcsapás, semmit nem zár le, elég olyan jobb híján megoldásnak éreztem. (Talán érdemes lett volna a filmmel megvárni amíg leváltják és azzal befejezni.)
Összességében kellemes, érdekes, hangulatos film a W., de egyáltalán nem mondanám erősnek, ami nagy hatással lett volna rám.
Történet: Van, aki irányítja az életét, és van, akit az élete irányít - tartja a közmondás. Az igazság egy kicsit más: mindenkit az élete irányít, kivéve egyetlen egy embert. Michael Newman (Adam Sandler) ugyanis egy ideje pont azt kapja, pont olyan gyorsan és pont akkora hangerővel, ahogy szeretné. Egy titokzatos feltaláló (Christopher Walken) ugyanis megajándékozz az univerzális távkapcsolóval: A távkapcs tulajdonosa előre-hátra járkálhat az időben, lelassíthatja a szembejövő nőket, és ha túlságosan zajosnak tűnnek, átmenetileg kikapcsolhatja a gyerekeit. Ő a világ ura. Többé nem függ senkitől. A siker és elégedettség minden formája csak egy gombnyomásra van tőle. Elbizakodottságra azonban semmi oka: nem volt még távkapcsoló a világon, mely egy idő után át ne vette volna az irányítást. És attól kezdve Michael kiszolgáltatottabb, mint valaha. A tét a családja, feleségével (Kate Beckinsale) és a gyerekeivel való viszonya.
Előre is elnézést, én ezt kénytelen vagyok a nézhetetlen trágya értékeléssel illetni.
Na éppen 10-15 perc talán van a másfél órában, ami izgalmas és lekötött (igen sajnos csak a durva, erőszakos részek tudták ezt elérni).
Sorolnám a negatívumokat...: a történet közelít a nullához a semminél éppen több, de 90 percre majdhogynem légüres teret képez. Egy bővített mondatban letudnám írni az egészet.
A történetet pezsdíti még a néhány kivételtől eltekintve ritka színvonaltalan dialógusok. Ezek ideális módon a két főszereplő körül összpontosulnak, amikre a koronát a két színész szörnyen gyenge szövegelőadási képessége teszi fel. Ezt csak akkor megbocsátható, ha a rendező direkte azt a feladatot adta nekik hogy úgy játszanak mint akik még soha nem adtak elő párbeszédet, plusz alapból be vannak szarva a kamerától. (Lehet hogy a két főszereplő ilyen deszocializált, inkommunikatív ember lenne...?)
A nyelvi kommunikáció kevés és defektes, de van jó sok képi kommunikáció, illetve nincs mert a képekben (eveznek a deltában, kopácsolják a mólót, fekszenek, járkálnak, néznek stb.) nem véltem felfedezni semmilyen üzenetet.
Kiemelném még az igen önfejű vágást, amit egyáltalán nem érdekel semmi, ő ott hagyja a képet jó sokáig, nem érdekes hogy nem történik semmi.
A fényképezés hagyományosan éppen nem rossz, néhol látványos, néhol van jó megoldás, de kit érdekel ha közben nem mond semmit.
Na erről ennyit, még egyszer bocsánat a Delta-hívőktől, de számomra érthetetlen hogy engednek ilyet celluloid közelbe.
Nem rossz, nézhető történelmi film, de erősen középszerű. A történet érdekes, de nem kiemelkedő.
Ami kifejezetten nem tetszett az a szájbarágós keresztény propaganda mellék íz, sok semmitmondó frázissal. Az felmagasztalják hogy milyen jók stb. Rómával ellentétben, de ennek alátámasztása kimerül pl. Péter hosszú, semmitmondó prédikációiban.
(Nem vagyok kereszténység ellenes, de ezek a részek nem jöttek be.)
Néró figurája lehetett volna egy csipetnyi kevésbé ultranyápic.
Nagyon kemény, jól megrendezett dokumentumfilm, jó pár emlékezetes pillanattal.
Kedvencem az 120 dollars gyógyszer 5 cent Kubában :DDD
Valóban tényleg sarkított lehet, mert azért hamar kihalna a USA ha senkit sem kezelnének :D.
9/10
Történet:
A szubjektív hangvételű dokumentumfilmjeiről elhíresült amerikai rendező ez alkalommal az egészségügy állapotát veszi górcső alá doku-komédiájában, melynek alapállítása, hogy 45 millió embernek nincs egészségbiztosítása a világ leggazdagabb országában.
idézetek:
Michael Moore: Addig is... megyek, és a kormánnyal kimosatom a szennyesemet.
Michael Moore (Kubában): Kell valakinek valami a gyógyszertárból? Ön a gyógyszertárós?
Korrekt, kellően izgalmas film, megfelelő börtön hangulat. A fényképezés egész jó, a színészi játékok hasonló kép, Val Kilmer is jó ebben az új megjelenésében (de a szerepében rejlő filozofálgatás nem üt meg túl magas szintet).
Na meg jó volt látni az (általam) Mátrix filmek Linkjeként ismert Harold Perrineau is...
3.8/5
Történet: Wade Porter (Stephen Dorff), a szerető családapa, aki előtt fényes jövő áll, hirtelen mindent elveszít, amikor véletlenül megöli a rablót, aki betör az otthonába. A gyilkosságért elítélt Wade-nek a következő három évet egy szigorított fegyintézetben kell eltöltenie, ahol a társadalmi szabályok többé nem érvényesek. Amikor közös cellába kényszerítik a hírhedt tömeggyilkossal (Val Kilmer), valamint el kell szenvednie a szadista börtönőr (Harold Perrineau) által levezényelt kínzásokat, Wade rájön, hogy élet-halál harcot kell vívnia a „legkeményebb elítélt” címért – csak így élheti túl a börtönt. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Az állami fegyintézetben pedig csak a legerősebb lehet a túlélő.
Jó, igen igényes Stanley Kubrick film (a kevésbé örült fajtából). De igazán zseniális csak a második fele/vége lett, a tárgyalás előtt kevésbé ütős.
Mind a mellett a fényképezésben, zenébe (...rendezésben) igen zseniális, emlékezetes motívumokat épít.
Ami negatív lehet talán, hogy a "csata jelenet" hosszú "előrenyomulása" kicsit már hosszú mesterkélt sárban kúszásnak hatott, kevésbé hatott reálisnak.
Ami viszont meglepett hogy ebben az 1957-es filmben Kirk Douglas marhára nem gyerek... (és igen hülye vagyok... :D) és most hogy utána néztem tudatosult bennem hogy van egy Kirk Douglas és egy Michael Douglas aki két külön ember XD. És előbbi már igen csak 92 éves... Pedig láttam őket együtt a Túl nagy családban... Még egyszer bocs, én kérek elnézést... :D
Jelenesetben így egyetértek az imdb-vel: Top 250: #43
Nálam 8/10
Történet: Az első világháborúban Párizstól 28 km-re megmerevedett a front és egy folyamatos, zegzugos lövészárok-rendszer alakult ki, amelyben francia közkatonák küszködtek a mindennapi apró kis győzelmekért a németek ellen, melyet parancsra teljesítettek. Mireau tábornok ebben a lehetetlen helyzetben olyan feladatot kap, amely egyenlő az öngyilkossággal, vagyis a "Hangyavár" bevételét. Dax ezredes (Kirk Douglas) először nem ért egyet a parancs végrehajtásával, de később elfogadja. A roham megkezdődik, de igen gyorsan vissza kell vonulnia a francia ezrednek, oly sok a veszteségük. Broulard tábornok parancsot ad ki a saját tüzéreinek, hogy lőjenek a visszavonuló, "gyáva" katonáikra. Ezt a parancsot a tüzérparancsnok megtagadja. A visszavonulás után a vezérkari tábornokok felelősségre vonják az ezredet a "gyávaságukért" és elrendelik, hogy az ezred három századából száz-száz főt végezzenek ki. Dax ezredes a tábornokok elé áll, s közli velük, hogy őt vonják egyedül felelősségre. A vezérkar cinikusan meghátrál és "csak" arra adnak parancsot, hogy egy-egy katonát jelöljenek ki, akiket másnap hadbíróság elé állítanak és kivégeztetnek. Az ezredes bejelenti, hogy ő lesz a védőügyvédjük.
Vizuálisan nagyon jól összerakott film a Patyomkin páncélos, sok beállítása ma is látványos, és a rendezésnek is vannak erős hangulatai.
Talán néhol túl részletezettnek éreztem (sokáig csak pakolásznak, járkálnak).
És jöjjenek az igazán negatívumok: néhol már erősen propagandisztikusnak éreztem, az ilyen nép összebújós, mindenki egy emberként összefogós téma már kicsit szirupos volt nekem.
[spoiler]a nép hülyére eteti a hajó legénységét...[/spoiler]
És (bár nem szeretem a szót, de ide tényleg ez illik) van ahol elég hatásvadász.
[spoiler]Csecsemő, gyermek, anya, babakocsi... hát mi mással történne valami...? A csecsemőket kifejezetten forradalmi felvonulásokon jó levegőztetni. A cári erők jellemzően csak nőket gyilkolnak... (ezek vannak kihangsúlyozva.)[/spoiler]
Ügyes ember volt ez az Eisenstein. Érdemes megnézni eme filmjét, de számomra ma már csak kellő empátiával vehető komolyan.
7/10
Történet: Moszkvai bemutatásakor frenetikus sikert arat Eizenstein egyszerűen és hatásosan megkomponált filmje, melyet az 1905-ös forradalmi felkelés huszadik évfordulójára forgatott. A Brüsszeli 12-be beválasztott film nemcsak a Szovjetunióban, hanem Nyugaton is nagy feltűnést keltett. Jóllehet a korabeli cenzúra több európai országban (köztük Németországban és Magyarországon) is betiltotta, a világ kritikusai számára mindmáig a filmművészet csúcsát jelenti, jóllehet Eizenstein a filmet megbízásra készítette.
érdekesség:
Balázs Béla jegyzi fel, hogy a Patyomkin páncélos a skandináv filmforgalmazó a cenzúra miatt a filmnek a végét újra vágta.
A végére került, amikor az elején megkötözik a lázadó legénységet és sortűz elé állítják - el hangzik a parancs: Tűz!... és vége a filmnek! A lázadást tehát elfojtották... :)
Nem is igazán értettem hogy jön ide be ez a vámpír história, én a leírásból valami valóság közeli filmre gondoltam. Már amennyi újabb skandináv filmet láttam valami realista komoly drámára gondoltam, de ez inkább hasonlít egy amcsi horror és európai elvont keverékére.
Bár ha valaki szereti a horrort annak talán el megy, mert a technikai megvalósítása (fényképezés, zene, stb.) nem rossz. De engem nem köt le az hogy véreznek meg csonkolnak.
Mondanivaló alig, történet szinte semmi. Befejezés elégtelen számomra.
Oké, oké vámpírfanoknak biztos tuti, de én nem vagyok az ha szabad. :)