Shi gan [2006]
Idő
Time
(Kim Ki-duk)
dél-koreai-japán dráma, szerelmi történet
Történet:
Egy nő rögeszméjévé válik, hogy már nem tetszik a barátjának, ezért plasztikai műtétnek veti alá magát, és egy teljesen új személyiséggel kezd életet. Ismét közel kerül a férfihoz, akinek fogalma sincs róla, hogy az eltűnt kedvese és az újonnan felbukkant asszony egy és ugyanaz a személy.
Sajnos jóval erőtlenebb a rendező ezen filmje azokhoz képest amiket a napokban néztem (Tavasz, Nyár,...; Bin-jip). Összességében annyira nem magával ragadó, a legnagyobb baj pedig a közepe, amit úgy éreztem kicsit nehezen hoztak össze. Elég maszatos, azon túl hogy történetileg, dramaturgiailag indokolt a zavarosság, de inkább követhetetlenné és össze-visszává vált, hogy ki kicsoda.
A vége viszont jó lett, megmenti, úgy látszik Kim Ki-duk nagyon ért a befejezésekhez, a zene is csodálatos.
A kezdéssel egybe vetve pedig nagyon érdekes a szerkezete, egy afféle uroboros (saját farkába harapó kígyó).
A címmel viszont még nem vagyok megbékélve, legalábbis az én értelmezésemben nem az Idő a cselekmény mozgatórugója, mondjuk ha a nő ez öregedését akarná legyőzni akkor igen.
A történet engem az Egy makulátlan elme örök ragyogására emlékezetet, ez a szabdalás meg kicsit Taxidermia de ez már tényleg csak enyhe benyomás.
Gondolatilag izgalmas kérdéseket feszeget a film, személyiség szerepe, fontossága, lényegtelensége és ebben az érzelmek szerepe. - Így érdemes megnézni.
3.9/5
 IMDb |  PORT.hu |
 RT |  trailer |
 Wikipedia |
Zavarbaejtő film a bűnről, a kövekről (nálunk kereszt) amelyeket végig magunkkal cipelünk.
Öreg szerzetes
Szemléletes ábrázolása a kis ember kisemmizésének, a "hatalommal bírok" iránt alázat útján.
Negatívumként írható a már néha kissé zavaró, amatőr hatásúan nyers fényképezés és vágás. Nem is a Cassavetesnél megszokott éles vágásokra gondolok, hanem a filmnyelvileg problémás nézőpont váltásokra, amelyek néhol egy jeleneten belül is olyan hatást keltenek hogy gondolkozóba ejti a nézőt hogy ugrottunk-e egy másik időpontba vagy az előzővel folytatólagos a kép. 
Korrekt "tini" sztori, karakter rajzok.
Egy másik jó film Elia Kazantól. A karakterfestés itt is remek, hihetők, izgalmasak a jellemek, a kapcsolatok, a helyzetek.
Jól összerakott, megrendezett film a Dermedt szív is Claude Sautet-től. Szépen minden a helyén van, leköti a nézőt, a színészek, a zene minden a helyén. Egyedül a történet és a film alapvetései amik lehúzzák nekem kicsit a filmet.
Ez a film tökéletesen megvalósítja azt ami számomra a Film lényege. Olyan egyedi jelenetek amelyek olyat hatást keltenek amire csak a film képes. Képek, zene, érzelmek és mondanivaló összhangja. Gyönyörű. Meghajlok a rendező és az alkotók előtt. Azonnal újranézős.
Michael Nyman miatt néztem meg. A zenéjét előtte már hallgattam így nem ért meglepetésként hogy a film nehezen veszi fel vele a lépést. Mindenesetre azért jó választás volt Nyman mivel sokat tesz hozzá a filmhez, a zene gyönyörű. A filmnek is számos különleges erőssége van, a történetvezetés - vágások/rendezés egészen egyedi, hatásos, ahogy a két szereplő ellentétes nézőpontját - a múltat és a jelent megmutatja. Lenyűgözőén szép még a fényképezés is, egyáltalán nem meglepő Oscar jelölés: újszerű megoldások, az esőben sétálás színei pedig talán sose voltak szebbek.