doggfather:
A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:47)Felettünk a Föld [2011]
Dimmerkobold:
„Segítek én neked. Szerződtess társadul egy jó poétát, ki ábrándozva szövi tervét, mint önthet ann... (2017.12.07. 21:16)Mephisto [1981]
Beyond silence:
@tesz-vesz: hát akkor nézd meg :) (2011.11.16. 22:29)Az élet fája [2011]
Egyértelműen a leggyengébb rész a Qatsi-trilógiából nekem. A képsorok elég nagy arányban elég rendezetlennek tűntek nekem, nyilván a változatosságra fektettek itt nagyobb hangsúlyt (>Változó világ), így elég eklektikus lett (talán túlságosan is).
De így is van jó pár egyedülálló pillanat (szó szerint!): fényképezés és a vágás csúcs! És Philip Glass muzsikája itt is remekel persze, bár néhol nem illett szerintem (az elején a munkásoknál nem kellett volna ilyen vidámot...).
Kb. 3.5
De aki még nem látta annak inkább ajánlom először: Koyaanisqatsi [1983]
Történet: A munka nemesít. Van valaki, aki egyetért? A hivatali patkányok biztosan nem. De ha mégis igaz volna a mondás, akkor nem kérnek a nemességből. A munka inkább büdös. Ez már elfogadható álláspont. Peter, Michael Bolton (nem, nem a híres rockénekes) és Samir egy hatalmas cég hatalmas irodájában tölti hétköznapjait. Utálják a melót, kerülik a főnököt, hetente vagy tizenöt percet hasznos munkával töltenek, és azon törik a fejüket, hogyan állhatnának bosszút életük megnyomorítóján: a Hivatalon. Peter egy nap felkeres egy feszültségenyhítő hipnoterapeutát, aki tizenöt percre beleszuggerálja, hogy ne törődjön az állásával és a karrierjével. A tizennegyedik percben gutaütést kap, és Peter úgy marad, szuggeráltan. Ettől kezdve nem érdekli semmi: megmondja a véleményét a főnökeinek, pecázni jár, íróasztalán pedig halat belez. Már az iratgyűjtőit sem tiszteli. De ez még csak a botrány kezdete...
Tényleg fantasztikusan megjelenít a modern ember irodai "munkafogságát"! A vége bár leenged, de annyira unikális hogy 5.
A látvány igen magas színvonalú; a rendezés jó (fényképezés+zene szintén nagyon jól eltalált) vannak nagyon szép megoldások; a történet izgalmas; a szövegek, dialógusok pedig remekek, humorosak; a színészek kielégítően teljesítenek.
Ám kicsit zavart az a befejezés, [spoiler]annyira nem olvastam előre akkor ez egy teljesen más idővonalú Star Trek univerzumnak szánják, hogy nem állt helyre (a Vulcan)?[/spoiler]
Amiért viszont fekete pont a magyar változat készítőinek hogy a „Hosszú és eredményes életet!”-ként ismert vulcani kívánságot „Hosszú és hasznos életet!”-nek fordították... :-/
Történet: Farkas Gábor foglalkozását tekintve szélhámos. Magányos, csúnyácska nőket hálóz be, szerelmet ígér, majd megcsapolja a bankszámlájukat. De egy nap, elege lesz a piti ügyekből, igazi kihívásra vágyik. Így találkozik Hannával, a gazdag és szép balerinával, aki egy sérülés után próbál visszatérni a színpadra. Gábornak minden trükköt be kell vetnie, hogy a lány komolyan vegye, szerez magának luxuslakást, sportautót, orvosi diplomát, sőt egy egész kórházat is, ha kell. De a hazugságok bonyolult hálójába ő maga is belegabalyodik, és végül már azt sem tudja biztosan, valóban csak a pénz-e a cél.
Végre egy jó magyar (közönség)film. Persze nem merül túl nagy mélységekbe, de az utóbbi évek általam ismert magyar termése után ennek is örülök. A cselekmény végig érdekfeszítő és szövevényes, és pár színész egész jól is játszik.
A fényképezés pedig az első képsorokkal levett a lábamról.
Negatívum: A zene az aláfestésnél nem igen mutat túl, a vége pedig kicsit gyenge, láthatóan nehézséget okozott már a befejezés összehozása.
Történet: Johnny Clay éppen most lépett ki a a börtön kapuján, máris egy kétmillió dolláros rablást tervez. A célpont egy lóversenypálya kasszája. Társainak, a pénztárosnak, egy csaposnak, egy leégett zsarunak és egy volt alkoholistának, jó okuk van arra, hogy a pénz reményében nagy kockázatot vállaljanak. A percre pontosan kidolgozott terv végrehajtása sikerrel jár, a pénztáros felesége azonban elárulta Val Cannonnak, gengszter barátjának a tervet....
Közepes egy krimi ez az elég korai Kubrick-film. Szerintem eleve a cím is elhibázott mivel eleve nem egy gyilkosságról, hanem egy rablásról szól. [spoiler]A lovat mondjuk lelövik, bár szerintem azt éppen nem lett volna muszáj, csak a kavarodás miatt.[/spoiler]
A bűntény precíz gépezete jó, ámbár a vágás a párhuzamosan történő részeknél nem volt túl jó, kissé zavaró volt amikor bevágnak egy "már megtörtént dolgot".
A befejezés pedig elég fárasztó egy poén [spoiler](legalábbis engem idegesíteni szokott amikor végig izzadják a filmet a szereplők oszt egy buzi kutyától füstbe megy az egész... :''([/spoiler], így a végére elég csalódásos lett nekem.
Történetről: Dr. William Harford orvos és felesége a New York-i elit tagjaként bejáratosak a legragyogóbb estélyekre. Az egyik karácsonyi partin Alice flörtölni kezd egy férfival, miközben a férje két szexis lánnyal enyeleg. Ezen később összekapnak, és sorozatos kísértésekkel teszik próbára egymás iránti hűségüket. Billt magukkal sodorják az események, titkos csoport nyomára bukkan, ahol a szexualitás több mint játék az érzékekkel. Arthur Schnitzler kisregényének filmváltozata.
Legnagyobb gyengéje a történet, ami bár a két és fél órában végig érdekes, de a sok sétálgatás után a vége elég kiábrándítóan egyszerű.
A pszichológia ül, Kubrick rendezése itt is jó (+fényképez, zene) a színészi játékok színvonala meg a csúcson. Persze a főszereplők is a szépen alakítanak, de igazán a mellékszereplők remekelnek, mondhatni minden kis szerepben jó színészt találunk. Kedvencem a recepciós a pár perces szerepében Alan Cumming, aki ennyi idő alatt lejátszik mindenkit :), meg az orosz jelmezes Rade Serbedzija.
Nekem nincs problémám Tom Cruise-zal bár szerintem legtöbb filmjében hasonlóan jól játszik.
A Streetcar Named Desire [1951] A vágy villamosa (Elia Kazan)
Műfaj: dráma
Történetről: Összeomló életéből New Orleansban lakó húgához, Stellához menekül egy régi déli család tanárnővé lett sarja, Blanche.
Tennessee Williams 1947-ben íródott darabja Stanley és Blanche, a durva valóság és a csalódások teremtette álomvilág kétségbeesett küzdelméről szól. Elia Kazan rendezésében lett átütő siker a Broadwayn és került később filmvászonra a színpadi előadás szenzációs felfedezettjével, Marlon Brandóval együtt, aki erotikus kisugárzását és kirobbanó temperamentumot vitt a lengyel bevándorló brutális figurájába.
Oscar 1952 Legjobb férfi mellékszereplő Karl Malden Oscar 1952 Legjobb látványtervezés (fekete-fehér) Oscar 1952 Legjobb női főszereplő Vivien Leigh Oscar 1952 Legjobb női mellékszereplő Kim Hunter
imdb 8.1/10 Top 250: #206
Tartalmas dráma, két különböző társadalmi csoport, világnézet összeütközéséről, pszichológiai mélységgel és remek színészi alakításokkal. Elia Kazan remekül érthetett a színészek irányításához, felfedezhető hogy az Édentől keletréhez hasonló játszanak kicsit, állnak be, mozognak a színészek.
A vége kicsit szimpla. Nem tökéletes, de majdnem megérdemel egy 5.
Hát nekem ez nagyon GAGYI. Mondjuk tény és való hogy általában nem kötnek le az akció filmek és ez inkább nevezhető űrhajós akció filmnek, mint sci-finek.
Elég tvfilmes, a látványterén is sok helyen, meg a színészek terén is akik nekem inkább B-kategóriát ütik meg. Maradhatnak is az amerikai sorozatoknál.
A történet is elég gyenge, a dialógusoknál érezhető hogy próbáltak tökös érdekességet belevinni de nekem inkább szörnyen gagyi irreális lett. [spoiler]("öreg haldoklik...: nem vagyok a beosztottad! Malcolm Reynolds: De igen!" Mondom, na oké, biztos...)[/spoiler]
A kislány is meg tök tipikus japán animes bekattant kísérleti szuperharcos kislány...
A fényképezés és a zene remek, a rendezés a látványterén nagyon jó, kár hogy nincs több ilyen egyedi film.
Az elég eklektikus képsorokhoz a jelentést összerakni azért nem sikerült teljesen szerintem. Néhol elég zavaros és nehezen értelmezhető, így emiatt lecsúszott az ötösről.
4.3/5
Történet: Pink, a mindenkiből és mindenből a végletekig kiábrándult rockzenész szállodai szobájába zárkózva, kábulatban, kétségbeesetten keresi a választ, miképp jutott el a zajos sikertől a személyes kudarcig, narkóval, alkohollal, nikotinnal átitatott önpusztító életformájáig. Lidérces álmokba ágyazott rossz emlékei mozaikkövekként egymásra rakódva mind magasabb fallá tornyosulnak körülötte, s magányában szinte minden emberi kapcsolatra, érintkezésre vagy egyszerű közlésre képtelenné válik.Alan Parker filmje a legendás angol progresszív zenekar, a Pink Floyd 1980-ban megjelent The Wall című kultuszalbuma alapján készült. Mesterien vágott (stb., stb.) képsorai borzasztó sok mindent mutatnak, de végső soron csak egyvalamiről, A fal című vállalkozásról szólnak. Nem magányról, árvaságról, szeretetéhségről, erőszakról, háborúról, életről, halálról, huszadik századról, még ha hallani is minderről dalban elmondott szavakat, még ha látni is mindenféle képeket. "All in all it's just another brick in the wall...": Csak tégla a falban... A fal is." Barna Imre, Filmvilág
Szép film, de főleg csak a képi világával, zenéjével hódít, meg persze a pár emblematikussá vált jelenettel ([spoiler]pl. cigi meggyújtása a zongora húrokon...)[/spoiler].
A történet vezetés (mesélés) is érdekes, de maga a sztori elég egyszerű, kiszámítható és ahol izgalmas lenne ott sincs megmagyarázva (legalábbis nekem nem igazán tetszett [spoiler]"Miért robbansz fel a hajóval ahelyett hogy mernél leszállni és a csajt felkeresni? - De nem láttam a VÉGÉÉT a városnak, ott végtelenek zongorák is, azokon neeem tudok jáccani...! Hát ez inkább gagyi nyávogás volt nekem a film végére. Inkább dilizett volna kicsit be 1900, az is hihetőbb.[/spoiler]
4/5
Egyébként ez és a Maléna fényképezése után eléggé valószínű mi inspirálta a Sorstalanság rendezésénél Koltait... Az is ilyen szép, Ennio Morricone-zenés film kíván lenni.
Történet: A világ legfurcsább nevét viseli a férfi, aki gyönyörű melódiákat tud kicsalni a zongorából: 1900-nak (Tim Roth) hívják, mert a 20. század első napján született egy óceánjárón. Danny (Bill Nunn), a hajó legénységének tagja vette magához, miután szülei elhagyták a kisfiút. Nevelőapja folyamatosan úton van, nem meri a kisfiút a szárazföldön hagyni, nehogy kitoloncolják az országból. 1900 kilencéves korában talál rá a zongorára és egyben nyugalmára. Harmincévesen megismerkedik a trombitás Max-el (Pruitt Taylor Vince), aki őstehetségnek tartja őt és a szárazföldre akarja csábítani. 1900 hallani sem akar a dologról, sőt elutasítja a miatta hajóra szállt lemezgyárosokat is. A mások számára tetszhalott életet élő zenész csak az óceánok végtelen horizontját látva érzi magát biztonságban..
Történet: A film egy Londonban élő fiatalemberről szól, aki írónak képzelve magát a tömegből kiszúr valakit, majd követni kezdi. Saját magát azzal áltatja, hogy anyagot gyűjt készülő regényéhez, érdekes arcokat keres, pedig valójában a nagyvárosi magány ellen próbál küzdeni. A gondok akkor kezdődnek, amikor az egyik követett kiszúrja, hogy követik, majd ezt számonkéri tőle. Kiderül, hogy ő egy tolvaj, aki fokozatosan a befolyása alá vonja a fiút...de persze ez sem ilyen egyszerű...innen még számtalan hajtűkanyart vesz a történet, mire eljut a remek befejezésig.
Az eleje remek, de a "követésről" nagyon kevés volt szerintem... érdekesebb lett volna még. Alig pár perc alatt át megy lopkodósba... ennek is vannak jó pszichológiai elemei.
A történet viszont egyre kevésbé tetszett... a mementos vágások elődei itt is érdekesek, de engem kifejezetten zavartak...
A "remek befejezés" pedig vagy nem értetettem, vagy nem volt remek, mert így szerintem kifejezetten rossz...
Röviden úgy tudnám leírni véleményem "túl kevés vaj, a túl nagy kenyéren".
A jellemfejlődés drámája ott van a szeren, de közben 3 óra alatt olyan szinten elnyújtott, sok elég felesleges jelenettel, hogy már vontatottá és rohadt unalmassá válik.
Jóindulattal megadtam a 3-at, de ha ha arányítanám több volta gyengébb rész mint a jobb.
3/5
Történet:
Hogyan kerülhet egy kilátástalan helyzetű, jövő nélküli ír fiatalember a 18. századi angol nemesség soraiba? Barry Lyndon válasza egyszerű: ahogy csak tud! Barry epekedő udvarló, párbajhős, szélhámos, vagabund, katona a hétéves háborúban, kém, hamiskártyás, és Kubrick William Makepeace Thackeray regénye nyomán készült pazar filmjében végigkövethetjük, hogyan kapaszkodik szerepeit váltva egyre feljebb, hogyan szerzi meg, amire leginkább vágyik: a kiváltságokat és a vagyont.
A 2. fele kicsit kevésbé mozgalmas, a vége kicsit befejezetlen érzést kelt, de a rendezés és a fényképezés általi egyedülálló hangulat, világkép így is megér egy 5.
A Dr. Strangelove után a legjobb Stanley Kubrick film nálam.
5/5
Történet: Stanley Kubrick kitűnő filmjének tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.
Történet: Luc Besson látomása a sötét jövőről - az Élethalálharc az apokalipszist követő küzdelmet bemutató klasszikus kultuszfilm. A lepusztult civilizáció romjain, a pusztává vált földet benépesítő vademberek között egyetlen ember vív harcot az elszigeteltség és brutalitás ellen. A fekete-fehér képek és a szinte teljes némaság megrázóan mutatja be a barátságtalan jövő minden részletét az első filmes Luc Besson díjnyertes alkotásában.
Luc Besson van pár filmje ami tetszik, de ez a korai nagyon művészieskedős szerintem. Ameddig bírtam nem volt más csak mászkálás, gyűjtögetés, üldögélés, bunyó... Nos érdekes világkép, de attól függetlenül oktalan dögunalom. (nekem)
Történet: A minisorozat az Egyesült Államok történetének első 50 évét mutatja be a második elnök, John Adams alakján keresztül.
Az első részek kifejezetten meglepően jók voltak. Jó életszagúak a színészek (akik tényleg jól játszanak), díszletek... stb. Megemlítendő még a remek fényképezés és a remek főcím...!
Végig néztem mert érdekel az amerikai történelem, akik hasonlóan vannak szintén érdemes követniük, de a közepétől egyre unalmasabb a sorozat. Túlságosan csapongó, a gyerek mellműtététől kezdve van idő mindenre, csak a címszereplő bemutatására nem volt szerintem elég figyelem. Az ábrázolás túl kisszerű, amerikai közönségnek nyilván John Adams emberszerű bemutatása volt a cél, de a 7 rész alatt alig derült ki nekem mitől nagy államférfi.
A 2. rész után ahol a függetlenségi nyilatkozatba vett részt, a sorozat közepén jó részt Európában követ, ahol nagy részt alig sikerült neki valami, legtöbbször csak franciák nyápickodása megy. Azután érdekesebb lesz, de a legérdekesebbnek ígérkező rész az elnökségében kb. csak a francia-kapcsolattal való veszekedés megy. Következőkben meg már egyből kiöregedett visszaemlékező. Nagyon sok rész inkább magán életi...
A végére elég kiábrándító, gondolkodtam hogy lehúzzam de azért az elejéért talán egy 4 kijár.
Úgy érzem ez a film mindent elkövetett hogy megutáljam. A "történet" annyira elhomályosított és elnyújtott, hogy legalább 1,5 ha nem 2 órán át a történetben leírtaktól semmivel többet nem tudunk meg, de azután se sokat.
Technikailag nem rossz néhol, de az orbitális üres járatok szörnyű emlékét nem tudja felejtetni, így részemről 1.
A lehallgatott beszélgetést meg már szinte kívülről tudom annyiszor lenyomják..
Az ismerté vált látványvilága tényleg nem rossz, van ahol kifejezetten jól néz ki. De a történet, és a világ mint sci-fi kifejezetten gagyi szerintem...
A programok a gépben nyafogó, nyivákoló emberek? Ez kb. annyira tudományos mint a belül manókkal működő gépek...
Azért van benne pár jó alapötlet, de ezeket inkább a Mátrix valósította meg jól és hihetően. A kapcsolat elég valószínű.
3/5
Történet: Flynn fiatal számítógép-zseni, aki játékprogramok fejlesztésével foglalkozik. Balszerencséjére egy komputer-kalóz célpontjává válik, aki egy új lézeres letapogató berendezés segítségével adathalmazzá változtatja Flynn-t, és digitális „lényként” újrateremti a számítógép 3-dimenziós, grafikus világában.
A villámgyors, és halálos játékok szemkápráztatóan színes világában Flynn segítségére siet Tron, egy digitális „katona”, aki hátborzongatóan izgalmas kalandokon és veszélyeken keresztül igyekszik eljuttatni Flynn-t a központi processzorhoz, ahol a programozó talán kiiktathatja az életére törő gépeket és lényeket irányító szoftvert!
Történet: Edward D. Wood Jr. a hollywoodi filmtörténelem legemlékezetesebb negatív hőse. Következetesen végigvitte a "minden idők legrosszabb filmrendezője" szerepet, sőt forgatókönyveket is írt, színész és producer is volt egy személyben. A rendező élete által ihletett film bemutatja a rendező szabados életét, a "B" kategóriás sci-fi történetek kiötlését és olcsó megvalósítását. Transzvesztita hajlamát és szánalmas barátságát az öregedő, hanyatló Lugosi Bélával, a Drakula-filmek egykori magyar származású sztárjával...
Valóban remek film. Egyszerre vicces és szomorú, a halandó kis ember nagyra vágyásának drámája.
Igazán Ed Wood személyiségének kicsit mélyebb pszichológiai ábrázolását hiányoltam, így éppen lecsúszik az 5-ről.
Történet: A fiatal és idealista Christopher McCandless kikerülve az iskolapadból úgy dönt, nem a hétköznapi életet választja, inkább hátrahagy mindent és az alaszkai vadonba költözik.
A legfőbb erőssége az egész szintes (élet)filozófiai tartalom. Bár abban is találhatunk hibákat, attól függően hogy a sajátunk mennyiben más.
A legfőbb gyengesége pedig a hosszú utazást ábrázolására leforgatott rengeteg jelenet egyre csökkenő tartalmai színvonala. Persze összességében a legtöbb jelenet hozzá tesz "a nagy képhez", de a részletekben sok ötlettelen, mély gondolatiságot nélkülöző, felesleges hatást kelt. Valószínűleg ha egy órát kivágnak is megmaradt volna a lényeg...
A vége sem igazán fogott meg, bár persze a történések hozott anyagból vannak.
Meg említhető még hogy a rendezésnek vannak szép elgondolásai, 140 percre nem tudott számomra Sean Penn elegendő tartalmat produkálni, sajnos. Így igen csak alulról négyes.
Történet: A gyerekkor rendezője, Truffaut szabadjára engedett kamerája a Négyszáz csapásban bezárt és rabságukból megszökő gyerekeket figyel. Önéletrajzi film, mely egyszerre szól nyomasztóan és felszabadítóan a szeretethiányról. Hőse, Antoine a kamaszkor küszöbére érkezett. "A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb" - mondta Truffaut. Antoine azért boldogtalan, mert szülei is azok. Szintén magányos barátjával kisebb-nagyobb diákcsínytevéseket követ el, s emiatt szülei jóváhagyásával javítóintézetbe záratják. A film befejezése különösen nyugtalanítóan sugározza a szabadságba-szökés egyszerre felszabadító és nyomasztó kettőségét. Az utolsó három perc véget nem érő futás a tengerparton, a kamera hosszasan kíséri Antoine-t, mígnem Jean-Pierre Léaud nyugodt arccal, riadt tekintettel visszanéz. Felénk. "A Négyszáz csapás a legszebb film elárult gyerekkorunkról." (Bikácsy Gergely)
Valóban jó alkotás, a társadalomról és a benne lévő egyénről. A rendezés és fényképezés terén vannak szép megoldások. A Fin sajnos elég befejezetlen.
Történet: Elisabeth megelégeli férje faragatlanságát és összecsomagol, fogja a gyerekeit és a fivéréhez, Göranhoz költözik. 1975-öt írunk. Elisabeth átlagos, kertvárosi háziasszony, Göran pedig egy kicsit más: kommunában él. Elisabeth ide érkezik meg a gyerekeivel - egy kaotikus házba, tele hosszú hajú hippikkel, akik a politikáról vitatkoznak, a szabad szerelem hívei, zöldséget termesztenek és rengeteg vörösbort isznak. E két külön világ találkozása olyan kalamajkába torkollik, amely mindannyiuk életét megváltoztatja.
A leggyengébb a történet, ami hát alig van. Sok kis élethelyzet, a végén megoldódik valamelyik valamennyire, úgy átlagos az egész. Nincsen íve a filmnek, az utolsó jelenetre áll jobban össze egy kicsit.
Realistának mondható, vannak pszichológiai mélységei, jó de azért a Lilja 4-ever ezerszer jobb mert nagyobb dolgokat fog meg a valóságból.
Történet: Rohadt egy hely ez az Amal. Nem történik semmi. Ami itt éppen menő, az máshol már rég lejárt. Elin tizenöt éves és ő az iskola szépsége. Színésznő akar lenni, vagy szépségkirálynő, akkor majd leléphet innen. Egyenlőre csak a bulik érdeklik, a fiúk pedig bomlanak utána. Agnes nemrég költözött ide, de nemcsak ez az oka, hogy nincsenek barátai. Jobban bízik a naplójában, mint az iskolatársaiban, akik úgysem fogadják be. Csak egyvalakit szeret, de őt őrülten: Elint.
Igen remek, sajnos elég ritka pszichológiai mélységei vannak Lukas Moodysson ezen filmjének is. Eddig tetszik az író-rendező... :)
A leszbikus témára annyira ki vinni talán azért nem volt jó.
Bartleby mindig kidumálja magát a pácból, és sikerül úgy keresztbe tennie a rendszernek, hogy nem fázik rá. A gimi ideális terep számára, csakhogy nyakán az érettségi, aztán jön a főiskola. Már akinek. Mert szimpatikusan pimasz hősünket mind a 8 egyetem eltanácsolta, ahová jelentkezett! Az ősök a plafonon, ha nincs fősuli, nincs jó állás, és nincs jövő. Sima ügy. Csinálni kell egy saját egyetemet. És Bartleby a stréber jóbarát és pár hasonlóan eltanácsolt haver segítségével kamusulit varázsol egy elhagyatott bolondokházából. Csakhogy a trükk túl jól sikerül, és az új fősulira az ország minden részéből özönlenek a különc arcok!
Megfelelően kellemes vígjáték, kicsit gyengébb poénokkal, de jobb alapötlettel és "oktatásipar"-kritikával.